KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alberto expressz

Kovács András Bálint

Franciásan könnyed és bohókás film. Sokáig nem derül ki, hogy miről szól, ez teszi a fura fordulatokat, amelyekben a film első harmada igen gazdag, még érdekesebbé. De az ilyenfajta dramaturgiának nagy csapdája, hogy mire mégis kiderül a lényeg, addigra elvész az érdeklődés. Ezúttal a történet feszültsége már sokkal hamarabb szétmállik.

Egy olasz fiú Párizsban az éjszaka közepén hirtelen fölpattan a hitvesi ágyból várandós felesége mellől, és még éppen elkapja a Rómába induló expresszt. Jegye persze nincs, pénze még kevésbé. De segít a kalauz, akiről kiderül, hogy régi barát. A fiúnak pénz kell, de nem tudjuk, mire, és hogy miért olyan sürgős Rómába utaznia. A film kétharmadát kitevő vonatút egy szürrealista crazy-filmbe vezeti nézőjét, ahol sok bizarr dolog történik akörül, ahogy a fiú megpróbál pénzhez jutni. A baj éppen az, hogy mindez még így is túl langyos. Nem elég őrült ez a világ, csak olyan lazán bohém. Mire pedig kiderülne, hogy miről van szó, már nem is nagyon érdekel. A fiú, aki tizenöt éve nem látta szüleit, most hazarohan, hogy megadja apjának azt, amivel tartozik, mert az azt mondta neki, hogy csak akkor lehet apa, ha előbb lerótta adósságát. Semmi más baj nincs a filmmel, mint hogy a szerzők nem engedték még jobban szabadjára fantáziájukat, és nem sikerült felépíteniük egy teljes világot abból a sok bolondságból, ami a vonaton történik. Művük így olyan lett, mint egy könnyű vörösbor egy nyáresti vacsorához: ízletes, de feledhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1131