KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apám nevében

Schubert Gusztáv

A sok vérfagylaló horror között igazi vérlázító mozi az idei berlini filmfesztivál nagydíjas filmje. Justizmord: e randa szakkifejezésnél már csak jelentése – bírói műhiba, ártatlan vádlott elítéltetése – undokabb. Az igazságügy áldozata ezúttal egy fiatal északír munkanélküli (Daniel Day-Lewis), aki balszerencséjére a Guilford Pub közelében cselleng, amikor azt az IRA terroristák vendégeivel együtt levegőbe repítik. Bizonyíték ugyan nincs ellene, de hát nem elegendő, hogy Gerry Conlon egy rohadt répafejű ír, és éppen arra járt? A legendásan korrekt brit rendőröknek és bíráknak bizony elég. Előítéleteiknek jobban hisznek, mint a vádlott ártatlanságát bizonyító alibinek. Eltüntetik. A szerencsétlen Gerry-vel együtt, akit harminc évre hűvösre tesznek. És – ha már per, legyen kövér – jó pár évre mellézárják szintúgy ártatlan apját, nagynénjét, unokahúgát, barátját. Hetedíziglen az egész „összeesküvő” ír pereputtyot. Még ma is (ott) élnek, ha meg nem haltak, mint Gerry apja. Csakhát a kelták konok, szívós népek – az angol gyepet négyszáz éve nyírják, hétszáz éve az íreket – Gerry egy fortélyos és becsületes angol ügyvédnő (Emma Thompson) segítségével, tizenöt ártatlanul elszenvedett börtönév után végre kiszadul. Hepiend? Ha csak mozi volna, így gondolnám. De Gerry Conlon története megtörtént eset. Amolyan csendes kis századvégi Dreyfus-ügy. Oda se figyeltünk rá 1974-ben. Bármikor megtörténhet újra, ahogy az IRA is serényen robbangat azóta is. Bőven vannak még répafejű írek, és fattyú angolok. Justizmord és plasztikbomba megunhatatlan kedvtelések... meg nem szabadíthat tőle semmiféle felmentő ítélet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1128