Mozi

Álmok otthona

Kovács Marcell

Dream House – amerikai, 2011. Rendezte: Jim Sheridan. Írta: David Loucka. Kép: Caleb Deschanel. Zene: John Debney. Szereplők: Daniel Craig (Will Atenton), Naomi Watts (Ann Patterson), Rachel Weisz (Libby), Elias Koteas (Boyce), Marton Csokas (Jack Patterson). Gyártó: Cliffjack Motion Pictures / Morgan Creek Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

Álmai kertvárosi otthonába költözik a dzsumbuj zajától menekülõ család. Az író apa a regényén dolgozik, anyuka a házat csinosítja, a két kislány kedvesen zongorázgat a nappaliban. Az idill akkor ér véget, amikor tudomást szereznek a házban korábban történt tragikus eseményekrõl. A lassan az õrület határáig jutó írónak nem csak a ház sötét múltjával, de saját belsõ démonaival is meg kell küzdenie. Egyetlen okból hozhat lázba ez az elcsépelt sztori bárkit is Daniel Craig rajongói klubján kívül, mégpedig a rendezõ meglepõ személye miatt. Az ír néplélek nagy ismerõje, Jim Sheridan tett kirándulást a misztikus thrillerek világába, és ebbõl a bizarr eltévelyedésbõl akár még valami ragyogó is kisülhet.

Sajnos nem így történt. A végeredmény sablonos és érdektelen. A legjobb, ami elmondható róla, hogy a mûfaji követelményeket teljesíti. Még egy mûfaji váltásra is futja az erejébõl, ha nem is váratlanul, amikor a misztikus szálról lemondva félúton lélektani síkra tereli a cselekményt. A rettegés háza és a Viharsziget erõtlen elegyét látjuk, mérsékelten feszült és cseppet sem felkavaró változatban. Csakhogy a rendezõ és a gyártó cég viaskodásáról hallva a Sheridannek drukkoló nézõbõl feltör a stúdiók által kivéreztetett filmek kapcsán felmerülõ örök kérdés: vajon mi lehetett volna ebbõl a filmbõl, ha a végsõ vágást nem a rendezõ kizárásával végzi gyártó? Nos, az egyértelmû, hogy ez nem Az Ambersonok tündöklése, vagy a Végsõ megoldás: Halál. Viszont az is jól látszik, hogy Sheridan, a megrendítõ kisrealista drámák specialistája a film középsõ harmadában meggyõzõen ábrázolja a ráncos homlokkal, verejtékben fürödve önmagát keresõ fõhõs portréját. Alighanem ez a belsõ dráma lett volna a fókuszban, a producereknek azonban sikerült tökéletesen eljelentékteleníteni. A felvezetés közhelyes félórája, majd a dermesztõen egyszerû és felháborítóan igénytelen befejezés uralja a filmet. A nézõben pedig a finálé lángok közt egymásra bambuló szerelmeseinek képe marad meg, remélhetõleg nem hosszú idõre.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 53-53. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10856

Cikk értékelése:

szavazat: 1114 átlag: 5.59