KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi pár

Kovács Kata

Perfect Sense – brit, 2011. Rendezte: David Mackenzie. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Giles Nutgens. Zene: Max Richter. Szereplők: Ewan McGregor (Michael), Eva Green (Susan), Connie Nielsen (Lucy), Stephen Dillane (Samuel). Gyártó: Sigma Films / Subotica / Zentropa Entertainment. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 90 perc.

Két magának való ember reménytelennek tûnõ románcát egy megállíthatatlan, világméretû fertõzés bonyolítja: az emberek groteszk rohamok kíséretében, lépésrõl lépésre veszítik el összes érzékszervüket. A kallódásra és lelki bénultságra hajlamos hõsöket megéneklõ David MacKenzie másfél évtizede tartó pályájának viszonylag szerényebb, realista történeteihez (Young Adam, Asylum, Hallam Foe) képest az univerzálisabbnak ígérkezõ Hétköznapi pár látszólag jelent csak irányváltást. Csupán lírai narrációval kísért áldokumentarista szekvenciái és néhány utcai nagyjelenet révén rokonítható ugyanis a tágabb perspektívát és teljesebb emberi természetrajzot felmutató apokalipszis-filmekkel, mint amilyen a Vakság.

MacKenzie ismét szûkebb fókuszú, személyes, ezúttal intenzív szubjektivitást is alkalmazó történetet mond el, melynek hõsei nem a hétköznapi életkörülmények széthullásának áldozataivá váló átlagemberek, hanem eleve kisiklásra hajló útkeresõk: a szoknyapecér sztárséf (Ewan McGregor) és a dekadens, nárcisztikus epidemiológus (a megszokott eszköztárával dolgozó Eva Green) találkozása a meghittséget nélkülözõ ön- és egymás-marcangolás felõl vezet a végsõ egymásra találásig. A film nem enged a sci-fi vagy a horror mûfaji csábításának, ahogyan a testi tapasztalás vezérmotívuma jegyében a szereplõk hivatásai közül sem a science fiction irányába terelõ járványkutatást, hanem a textúrák, illatok és ízek élményhármasán alapuló szakácsmûvészetet emeli ki. A melodrámai hangvétel és az ösztön-motivációk révén a Hétköznapi pár szépen belesimul MacKenzie életmûvébe, ugyanakkor az érzelmi túlfûtöttség, valamint az események fokozott kiszámíthatatlanságának és groteszkségének együttese révén hátborzongatóbb is összes eddigi filmjénél. Kár, hogy elmélyültebb gondolatok híján csak egy üresen optimista megoldást tud a nézõ szemébe vágni: az elesettek egyetlen esélye az egymásba kapaszkodás.

Kovács Kata


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10783