KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Beszélgetés független producerekkel

Hasonló cipőben

Sneé Péter

Ozorai András(Ozorai Bt): Valamikor rendező szerettem volna lenni, de nem sikerült. Számos munkakört betöltöttem és végül gyártásvezetővé léptem elő Huszárié Csontváry-filmjénél. Dolgoztam együtt Radványi Gézával, Sándor Pállal. Makk Károllyal, Gothár Péterrel és Bereményi Gézával. Utóbbi filmjének párizsi bemutatója előtt egyeztünk meg Simó Sándorral arról, hogy valami újat csinálunk. Akkor határoztuk el: vállalkozásban készítünk majd filmet, és producerként működöm tovább.

Salamon András Zsötemjével kezdtük. Úttörők voltunk. A rendező, valamint Kardos Sándor operatőr és jómagam alapítottunk egy bt-t. Enyém lett az anyagi felelősség, a játék öröme azonban megérte a kockázatot. Végtére is nem az a fontos, mekkora a nyereség, hanem az, hogy készüljenek jó filmek. Igaz, előtte megállapodtunk Simóval: amennyiben galiba támad, a Hunnia Stúdió segít, hiszen a magas költségek miatt nem köthettünk biztosítást. Egymilliós tartalékkeretet képeztünk (felét (5 állotta, felét én), és úgy látszott hogy minden rendben lesz.

A Mafilmtől persze kidobtak, és a rizikó folyton nőtt. Átalakultunk kft.-vé, mert nem akartam egy ostoba baleset miatt mindent elveszíteni. Szerencsére olyanokkal dolgoztam, akikkel nagyon jó, személyes a kapcsolatom, akikhez szakmai tisztelet és barátság köt.

Eddig alvállalkozója voltam a Budapest és a Hunnia Stúdiónak, valamint a Hétfői Műhelynek, ám anyagi természetű gondok késztetnek most különválásra: vitába keveredtem a stúdiók vezetőivel arról, mi mennyibe kerül.

Ideje függetlenednem, ugyanis tisztességtelennek tartom, hogy nyolcan dolgozunk itt, a stúdiók meg 15 százalékot zsebelnek be semmiért. A szerepük mindössze annyi, hogy felvegyék az alapítványi támogatást, a többit mi csináljuk. Ha magam igénylem a pénzt, akkor éppen ebből a sápból tudom pótolni a tisztességes munkához hiányzó százezreket, nekem ugyanis nincsen akkora rezsim, mint nekik. Mindössze ezt az apró szobát bérlem és telefonálgatok, ennyi az egész.

A nagy stúdiókéhoz hasonlóaknak ítéled esélyeidet?

Ozorai András: Eddig pályára sem léphettem, mivel egy nem publikált megállapodás szerint az alapítványi pénz 60, 70 vagy 80 százalékát nem tudom, hányad részét – ők kapták meg. A hírek szerint viszont az egyezséget fölrúgták, így talán némi esélyem kínálkozik, kivált akkor, ha olyan alkotókkal pályázhatok, mint Bereményi Géza, Gothár Péter. Egy televíziós együttműködés ígérete sokat lendítene a dolgon, csak hát azok az urak nemigen állanak szóba velem. Mindenesetre meg kell próbálni! Segítségemre lehetnek a különféle nemzetközi pályázatok is, mindenhonnét lehet pénzt kérni manapság. Készítettem már filmet Euroimage-koprodukcióban olaszokkal és franciákkal, s ha ők elfogadtak partnerüknek, miért ne fogadhatna el az alapítvány? Most jelentkeztem először, szeretnék megrendelni ugyanis egy forgatókönyvet Vámos Miklóstól, de nincsen miből kifizetnem.

Abban a hiszemben éltem eddig, hogy a stúdiók farvizén elevickélhetek. Naiv voltam. Fillérezgetésre kényszerültem, ami roppant nehezzé teszi a munkát és kifejezetten hátráltatja a filmkészítést. A nyersanyag méterén kell vitáznom, a szállodai éjszakák költségkihatásain töprengenem, közben nincsen semmi tartalékom vészhelyzetekre. Ha saját lábamon állok, az talán biztosabb.

Miért nem nyújtottál be Te is egy csomagtervet?

Ozorai András: Későn eszméltem. Ha ismét lehet maradékokra pályázni augusztusban, feltétlenül megteszem. Egyébként hasonló cipőben járunk valamennyien. Nagy szervezkedés kezdődött, két produceri szövetség is alakult. Lehet, hogy ez a jövő útja, nem tudom. Próbálkozom én is, de csak jövőre, mivel erre az évre megvan a teendőm.

Amit előteremtettem külföldi bérmunkákból, azt mindig sikerült ráköltenem a magyar filmre. Nem dicsekvésként említem ezt, egyszerűen beláttam, hogy nem mondhatom Bereményinek: forgasson kevesebbet, mert jobb lakásba szeretnék költözni. És ha olyan produkciókban vehetek részt ezentúl is, amilyeneket szeretek, akkor tényleg nem érdekel, hogy keresek-e rajtuk, vagy sem. Annyi jövedelemre van szükségem csupán, amennyiből a családom megél, többre nem vágyom. Beérem avval az örömmel, amit a bemutatókon fölcsendülő taps okoz.

 

*

 

Barbalics Péter (Magic Media):trehoztuk a Független Magyar Producerek Szövetségét, ahová tizenhárom független filmgyártó szervezet tartozik. Erősítjük érdekképviseletünket és gyorsítjuk a hírek áramlását, ekként faragnánk le valamennyit az állami cégekkel szembeni hátrányunkból.

Sipos László (Magic Media): Állami mecenatúra nélkül sajnos nincsen filmkészítés. Először mi kaptunk lehetőséget arra, hogy producerként tevékenykedhessünk. Az előző években keményen megdolgoztunk ezért. Kis gyártó cég voltunk és nekünk adták ki filmjeiket a stúdiók. Kisebb a rezsink, kevesebb emberrel végezzük a munkát, jobban szót értettünk az alkotókkal is, mint a nagy cégek vezetői. 1991-től négy, azóta már bemutatott filmet készítettünk el: Surányi András Erózióját, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságokját, Sántha László Kutyabaját, és Koltai Róbert Sose halunk meg!-jét. Utóbbi is akként indult, akár a többi, hogy csupán technikai lebonyolítói leszünk, azután szereztünk a meglévőhöz tőkét és gyártási jutalékot sem kértünk. 1993-ban az FMS-sel dolgoztunk együtt, velük készítettük Grunwalsky Ferenc Utriusát, amit a Szemlén vetítettünk és 1992-es pályázaton kaptunk pénzt arra, hogy tavaly végre megcsinálhassuk első saját filmünket, Szász János Woyzeckjét (ez is a Szemlén mutatkozott be a nyilvánosság előtt). Ilyen előélet kellett mindehhez, no és az, hogy tizennégy-tizenöt esztendeje a szakmában dolgozzunk, mivel rendkívül fontos a személyes kapcsolatrendszer, valamint a bizalom légkörének megteremtése. Ide nemigen lehet bejutni kívülről.

Saját gyártókapacitással rendelkeztek-e?

Sipos László: Nincsen ilyesmink, a felszerelést béreljük. Csak lámpáink vannak, viszont a szellemi potenciálunk jelentős.

Egyedileg pályáztok, vagy csomagtervvel?

Barbalics Péter: Is-is. Utóbbira azért volt szükség, mert valamennyi állami stúdió csomagtervet adott be, és mi sem akartunk elmaradni mellőlük. Sajnos, privilegizált helyzetűek, addigi tevékenységükre való tekintettel súlyos milliókat kapnak, és senki sem vizsgálja, mire kérik a támogatást. Igaz, amikor elutasítottak bennünket tavaly, akkor sem vették figyelembe, hogy mit ajánlunk. Ez – úgy látszik – nem számít.

Sipos László: Mondok egy példát. Mindenütt szükség volna valamiféle dramaturgiai keretre, mivel egy-egy forgatókönyv százezrekbe kerül mainapság. Mi is folyamodtunk érte, de hasztalan, nem kaptuk meg, holott nélküle moccanni sem tudunk. Nemcsak támogatásért kilincselünk hiába, hanem a rendezők jó ötleteit sem vagyunk képesek felöltöztetni, eladni. A külföldi bérmunkákból származó nyereséget kényszerülünk ilyesmire fordítani, hogy talpon maradhassunk. Magyarán saját pénzünket költjük ott, ahol mások az állami támogatást. Nagyobb a kockázatunk versenytársainkénál, hiszen mi a magunkét fektetjük be, nem külső tőkét, és egy bukás mindenünket elviheti.

Milyen szempontok alapján válogattok az ajánlkozók között?

Sipos László: Attól függ, mivel kopogtatnak és kifélék. Nem minden az üzlet. Előfordult már, hogy rentábilisnak tetsző vállalkozásból kimaradtunk, mivel ellenszenvesek voltak az ajánlattevők, és értéktelennek ítéltük elképzelésüket.

Barbalics Péter: Aki bekopogtat, annak azt mondjuk, add ide a forgatókönyvedet, és ha tetszik, akkor segítünk továbblépni.

Sipos László: Januártól a volt szocialista országok közül elsőként hivatalosan is tagja lett Magyarország az European Media Programnak, amelyben tizennégy alapítvány vén jelenleg, és figyelme kiterjed a filmkészítés valamennyi fázisára, a forgatókönyv megírásától egészen a szinkronizálásig, illetve a forgalmazásig. Támogatást, kölcsönöket kínál (maximálisan negyvenezer ECU-t, ami négy és fél-ötmillió forint körül lehet). Mi már tavaly novemberben megpályáztuk egy forgatókönyvvel, reméljük, sikerrel.

Úgy kezdődött egyébként, ahogy mondtuk, bejött ide egy fiatal, eladdig ismeretlen rendező Bokor Attilának hívják, és nemrég tért haza Amerikából),akinek már három stúdió dobta vissza az ajánlatát. Rokonszenves volt és j ónak találtuk az ötletet, elindítottuk tehát, beadtuk a script foundnak, és úgy fest, hogy kapunk támogatást hozzá.

Összességében bizakodóak vagytok a jövőt illetően?

Barbalics Péter: Annak idején a filmgyár készített műsorokat a képernyőre is, ma viszont természetellenes megosztottság uralkodik a szakmában. Rettenetesen nehéz bejutni a tévéhez, például Koltai Róberttel most forgatott Patika című sorozatunkról hallani sem akarnak, noha annak minősége és várható népszerűsége csöppet sem marad alatta a most futókénak, ráadásul szponzorok finanszírozzák, tehát ingyen kínáljuk.

Az együttműködésnek még a látszata sincsen meg. Ha ez megváltozik, óriási piac szabadul föl, és jelentősen megnőnek üzleti esélyeink is. Derűlátóak vagyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1064