KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fütyülök az egészre

Általános alany

Strausz László

A szenvtelen színészi játék és a hezitáló-imbolygó kamera az egyén felől kollektív viszonyok irányába mozdítja el a néző figyelmét.

Mostanra már jól látszik, hogy a kortárs román film körül kibontakozó kezdeti kritikai konszenzust, amely az őszinteség, a közvetlenség, az átélhetőség vagy a kamera-jelenlét kulcsszavai köré épült, tovább kell gondolni. Kétségtelen, hogy a fenti jelzők fontos aspektusát ragadják meg a román újhullámnak, amely a kelet-európai film elmúlt évtizedeit jellemző egyik hagyomány, az allegorikus stílus ellenében jelöli ki saját irányvonalát. A negatív leíráson, az összehasonlító elemzésen túl azonban továbbra is ott áll előttünk a megválaszolatlan kérdés: a rendszerváltás körüli éveket tematizáló román munkák milyen formanyelvi újítások révén teremtették meg a kulturális emlékezet eme sajátos modelljét? Hogyan viszonyul a szóbanforgó filmek nézője a történelemhez, a társadalmi átalakulásokhoz?

A fenti átfogó kérdések megválaszolására itt nem vállalkozom, mindössze Florin Serban új filmjének két stiláris jegyére, valamint az ezek révén kialakuló nézői pozícióra szeretném felhívni a figyelmet. A Fütyülök az egészre 18 éves főszereplője, Silviu börtönbüntetésének utolsó napjait tölti. Az új román film egyik központi jegyének tekinthető remegő, hosszú ideig kitartott kézikamerás beállítások nyomán folyamatosan Silviu közvetlen közelében vagyunk. Mégis: hiába figyeljük a fiú arcát, a karaktert megformáló George Pistereanu játéka az érzelemmentes mimikára épít. Nem tudjuk meg, hogy a börtönbeli csicskáztatás, a megaláztatás változatos megnyilvánulásai miatt viselt szenvtelen maszkja mögött mi zajlik, pedig a film hosszú, első része magának a helyszínnek a bemutatására koncentrál, dramaturgiailag statikusnak mondható. A bonyodalmat öccse megjelenése váltja ki, aki beszélőre érkezve azt a hírt hozza, hogy anyjuk visszatért Olaszországból, és magával akarja vinni a kisebb fiút, még Silviu néhány nappal későbbi szabadulása előtt. A film egyetlen nyers érzelmi kitörése magának az anyának a börtönbeli látogatásakor robban ki Silviuból, mikor megfenyegeti anyját: ne ráncigálja bele öccsét a váltogatott szeretőkkel, munka- és lakhelyekkel tarkított csapongó életébe. Ugyancsak egy rövid utalás révén, de világos, hogy évekkel korábban pontosan ez történt Silviuval. A magas érzelmi hőfokú jelenet után a fiú visszahelyezi börtönbeli túlélő maszkját. Tekintetünk próbál áthatolni ezen a pajzson, de próbálkozásaink sikertelenek maradnak.

A pszichologizálás következetes elutasítása olyan rendezői stratégiát mutat, amely sok új román filmhez hasonlóan Serban munkájában is központi szerepet kap: az imbolygó-hezitáló kamera által felvett karakter tanácstalan, szenvtelen arcáról visszaverődik a nézői tekintet. A film szereplői nem egyéni hősökként, hanem összefüggő szociális- és politikai folyamatok általános alanyaként lépnek elénk.

Nem inviduális sorsokat, hanem meghatározott társadalmi helyzetekre adott reakciókat látunk, amelyek a Fütyülök az egészre történetében egyrészt a kelet-nyugat gazdasági-életszínvonalbeli oppozíciójában, azaz a Románia–Olaszország viszonylatban jelennek meg. Másrészt a Románián belüli társadalmi csoportok eltérő tapasztalati-önkifejező módjai, az ezek között tátongó szakadék is felvillan Silviu és Ana, a börtönben kutatást végző csoporttal érkező fiatal egyetemista gyakornok kapcsolatában. A lány nem érti a Silviuból hirtelen felszínre törő aggresszivitást, melyet egy látszólag banális esemény vált ki. Az idáig meghúzódó, csendes főszereplő brutálisan szétveri egyik őrzője fejét, majd egy törött üvegcserepet a nyakához szorítva túszul ejti Anát. A dühroham végül a lány és Silviu menekülését követően egy megejtően intim, csendes kávézásba szelídül. A kihalt presszó törékeny nyugalma azonban szükségszerűen átmeneti: Silviu felhörpinti kávéját, és az országúton visszaindul őrzői felé. A romantikus idillből a karcos, kusza valóságba.

FÜTYÜLÖK AZ EGÉSZRE (Eu cand vreau sa fluier, fluier) – román-svéd, 2010. Rendezte: Andreea Valean darabja nyomán Florin Serban, Catalin Mitulescu. Írta: Andreea Vălean. Kép: Marius Panduru. Szereplők: George Piştereanu (Silviu), Ada Condeescu (Ana), Mihai Constantin (Igazgató), Clara Vodă (Anya). Gyártó: Film i Väst / Strada Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10548