KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kontra-Hollywood

The Fighter – A harcos

A gonosz iker

Sepsi László

David O. Russell mintha Wes Anderson filmjeit forgatná újra kiábrándultabb, karcosabb sötétebb verzióban.

A család, illetve a család intézményének rogyadozása az utóbbi húsz évben állandó ihletforrást jelentett az amerikai függetlenfilm számára, mindinkább arra a kérdésre helyezve a hangsúlyt, hogy a társadalom mikroegységének széthullása miképp egyeztethető össze az amerikai álommal. Wes Anderson munkássága bizonyult az ördöglakat egyik legkézenfekvőbb feloldásának, de felstilizált, jellegzetesen eszképista univerzumára azóta már megérkeztek az adekvát filmes válaszok. Míg Európában Anders Thomas Jensen családként funkcionáló kisközösségeinek önámításból szőtt védőburkait rendszerint a hétköznapok abszurd erőszakkitörésekben csúcsosodó prózaisága ostromolja, úgy az amerikai függetlenfilm esetében az Anderson-recept ellenszerét, miképp azt például a 2006-os A család kicsi kincsének Oscar-díjai is mutatják, szintén az intellektuális máztól megfosztott kisrealizmus jelenti.

David O. Russell 1994-es indulásától markáns ellenpontját nyújtja a nagyjátékfilmmel két évvel később debütált Wes Andersonnak. Miközben tematikai szempontból a párhuzamos életművek jelentős átfedéseket mutatnak – kiváltképp a család motívumának használatában, lásd a Gyagyás család illetve az Utazás Darjeelingbe identitáskereső road movie-jainak, vagy a gunyoros Anderson-paródiaként is felfogható Multik haza! példáját – Russell már a pályaindító Spanking the Monkeyban (kb. „kiverni a répát”) jóval kiábrándultabb világképet mutatott fel, ahol a család már A harcost előrevetítő fojtogató közelsége vérfertőzésben és öngyilkossági kísérletekben csúcsosodik. Russell kezdettől fogva a vérségi kötelékek árnyoldalának krónikása, az andersoni világlátással polemizáló gonosz ikertestvér: hősei kollektív egymásra találás helyett inkább az országutat választják (Spanking the Monkey), az eredeti szülők kutatása során felbukkanó működésképtelen családkezdemények lényegében felcserélhetővé válnak (Gyagyás család), az életük értelmét kereső lézengő késő-huszonéveseket pedig zavaros filozófiai iskolák szimbolikus anya-és apafigurái manipulálják (Multik haza!).

A John Ridley ötlete alapján készült Sivatagi cápák a banalitásig elvitt realizmusával jelölte ki Russell pályájának további irányát, és a Multik haza! kitérője után A harcos újfent egy jellegzetesen amerikai történetséma kiforgatásával tüntet. A családjának – kiváltképp zsarnoki anyjának és crackfüggő bátyjának – szorításában vergődő Micky Ward boxoló karrierindító áttörésének „igaz történetként” felcímkézett feldolgozása távol áll attól, hogy Russell kezei között ámító amerikai sikersztorivá váljék. Habár A harcos kisrealizmusának, az executive producerként feltűnő Darren Aronofskynak és a drogos báty szerepében újabb brutális testi átalakuláson keresztülment Christian Bale-nek köszönhetően óhatatlanul kihívja A pankrátorral való összevetéseket, Russell még a Sivatagi cápáknál is kevésbé merészkedett távol megszokott fixációitól, így tesztoszterondús férfimelodráma helyett a kanapéba ivódott dohányfüst és a mosogató alatt erjedő tartalmú szemeteszsák bukéját árasztó újabb családfilmet rendezett, melyet csak néha pörget fel a ringbeli adrenalinfröccs. A harcos számára az A pankrátor, ami a Multik haza! számára a Tenenbaum, a háziátok volt: a megkettőzött főhősön keresztül is reflektált, legyőzendő idősebb testvér, akit hazai pályán – ott: felstilizált-átintellektualizált fogalmazásmód, itt: karcos realizmus – kell földre kényszerítenie. A hírhedten nehéz természetű Russell A harcossal került eddig a legközelebb a családi kötelékek elfogadásához – habár filmjének végkifejlete még így távol esik A család kicsi kincsének kollektív diadalélményétől –, ami sajátos párhuzamban áll azzal, hogy Aronofskyt munkájának közelébe engedte. Mintha végül beletörődne, hogy bizonyos értelemben minden kollektíva, így a kilencvenes években indult amerikai függetlenfilmesek is, valahol csak egyetlen, viszályokkal terhelt, nagy család.

A HARCOS (Fighter) – amerikai, 2010. Rendezte: David O. Russell. Írta: Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Michael Brook. Szereplők: Mark Wahlberg (Mickey Ward), Christian Bale (Dicky Eklund),

Amy Adams (Charlene), Melissa Leo (Alice). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 115 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 23-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10539