KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Három majom

Schreiber András

Üç maymun – török-francia-olasz, 2008. Rendezte: Nuri Bilge Ceylan. Írta: Ebru Ceylan, Ercan Kesal és Nuri Bilge Ceylan. Kép: Gökhan Tiryaki. Szereplők: Yavuz Bingol (Eyüp), Hatice Aslan (Hacer), Rifat Sungar (Ismail), Ercan Kesal (Servet). Gyártó: Zeynofilm. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 109 perc.

Nem lát, nem hall, nem beszél. A híres japán szimbólum, a három majom ősi bölcsessége szerint könnyebb az élet, ha befogjuk a szemünket, fülünket, szánkat. Az apátia török rendezője, Nuri Bilge Ceylan az ősi tanítást kedvenc témája, a kiüresedés és elidegenedés illusztrálására alkalmazza. A Három majom protagonistái, egy isztambuli család, apa–feleség–fiú, hibás döntéseik miatt lassacskán elveszítik erkölcsi érzéküket, egyre mélyebbre húzza őket a bűn örvénye; darabjaira hullik a hármas egység.

Ceylan szerint a családot az erkölcs tartja össze – ennek érzékeltetésére a rendező szakít a korábban bevált drámai elbeszéléssel (Messze, Éghajlatok) és új filmjét bűnügyi keretbe helyezi. Akár egy noir, úgy indul a Három majom – a választási kampány előtt álló politikus éjszaka elgázol egy embert, megkéri sofőrjét, vállalja magára a börtönbüntetést, kellő anyagi ellenjuttatásért cserébe. A família kilenc hónapra családfő nélkül marad, és ez bőven elég, hogy a baj tovább fokozódjon: a fiú kallódik, a feleség félrelép a politikussal. Szó sincs azonban az idill felbomlásáról, ugyanis nincs családi harmónia már a történet elején sem. Ceylan nem ábrázolja a családi egységet a film kezdetén, mivel a Három majom logikailag a Messze (2003) és az Éghajlatok (2006) folytatása. Míg a cannes-i nagydíjas Messze az egyéni magány ironikus portréja, az Éghajlatok már a társas egyedüllétet ábrázolja – Ceylan innen lép tovább. Az Éghajlatok szerelmespárja nem talál megoldást az elhidegülésre, a Három majom apafigurája nem hajlandó tudomást venni róla, és a legtermészetesebbnek veszi, hogy más helyett bevonuljon a börtönbe, mintha ezzel az áldozattal (pontosabban a cserébe kapott pénzzel) valóban támogatná a családot. A hazugság hazugságot, a bűn bűnt szül, a Három majom szereplői nem hajlandók meglátni, hogy a családi egység már sokkal korábban felborult, vakok, süketek és némák az igazságra, miközben a mélyben forrnak az indulatok.

Az eredeti foglalkozását tekintve fényképész Ceylan pazar színkompozícióval, hosszú snittekkel és statikus kameramunkával mesterien érezteti azt, amire színészei legfeljebb teátrális alakítással lennének képesek. A látványos szenvedés és mély melankólia a képek erejével lesz átélhető. A záróképen viharfelhők gyűlnek a Boszporusz felett. A moralizáló Ceylannál azonban az eső nem tisztára mos, csak még inkább felkavarja az örvényt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10526