KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/április
FILMSZEMLE UTÁN
• Gelencsér Gábor: Finomhangolás Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Túlságosan csendes magány Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Széna vagy szalma? Dokumentumfilmek
• Hirsch Tibor: Megváltás, ha ólálkodik Bibliotheque Pascal
APOKALIPSZIS MOST
• Sepsi László: Átokföldjén Válság és poszt-apokalipszis
• Nevelős Zoltán: A vég és a kezdet John Hillcoat: Az út
• Kovács Marcell: Spagetti apokalipszis Olasz Mad Max
BERLINI RETRO
• Ruprech Dániel: Sötét éjjel történt A német film és a film noir
• Schreiber András: Keleti oldal, nyugati oldal Berlin retro
ROHMER
• Bikácsy Gergely: Mosolygó szeminárium Eric Rohmer
EZO TV
• Sipos Júlia: Szellemjárta képernyő Tudomány és ezotéria
• Kemenes Tamás: Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez? Ezo TV
• Soós Tamás: A semmittudás egyeteme Tévé és kultúra
• Kolozsi László: Pécsi misztérium Soós Péter: Géniusz, az alkimista
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Valaki ott fenn Shawn Levy: Paul Newman
FESZTIVÁL
• Báron György: A kalifa tornya tövében Dubai
KRITIKA
• Csillag Márton: Három könnyű darab Presszó 10 év, Szélcsend, Szinglik éjszakája
• Gorácz Anikó: Emberkísérlet Almási Réka: Team Building
• Reményi József Tamás: Hárman a padon Makk Károly: Így, ahogy vagytok
• Alföldi Nóra: Showban-rosszban Dömötör Tamás: Czukor show
• Varró Attila: Királyi krokettpálya Tim Burton: Alice Csodaországban
MOZI
• Zalán Márk: Elveszett személyek körzete
• Forgács Nóra Kinga: Itt is, ott is
• Baski Sándor: Agora
• Alföldi Nóra: Minden kút Rómába vezet
• Schreiber András: Vigyázat, ehető!
• Barkóczi Janka: Ajami
• Sepsi László: Kecskebűvölők
• Vajda Judit: Igazából apa
• Varró Attila: Kém a szomszédban
DVD
• Alföldi Nóra: The Rolling Stones – Gimme Shelter
• Baski Sándor: Ahol a vadak várnak
• Pápai Zsolt: Szia, anyu!
• Tosoki Gyula: Az alkonyat harcosa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Makk Károly: Így, ahogy vagytok

Hárman a padon

Reményi József Tamás

Korrupt zsaruk és politikusok, beavatottak és áldozatok helycseréi Makk Károly új filmjében.

Film, amelyet kiváló nevek hoztak össze, de nem írtak és nem rendeztek meg. Rutinra bízott ismeretek a mai Magyarország súlyos betegségéről, a korrupcióról, hevenyészve átgondolt aggodalom az elvesztegetett életekért. Az Így, ahogy vagytok a mester, Makk Károly életművében, a ragyogó darabok takarásában említetlen marad majd.

Színészgálát látunk, akár a régi szilveszteri tévéműsorokban. Szerepet a sztárok csak hozzávetőlegesen kaptak, rájuk van bízva, ki mennyit tud „kihozni” helyzetgyakorlatából. Minthogy korfestő krimiről volna szó, mindegyiküknek a bűn és az eltévelyedés valamely fokán kell(ene) működnie, komolyan vehető személyes konfliktusok összehangolt együttesében. De nem így történik. Csányi Sándor és Szabó Győző révén a kisvárosi maffia két vezére a Mágnás Miska grófi párosának szintjén elevenedik meg, Jordán Tamás és Mácsai Pál viszont a korrupt pártvezetők álmatag cinizmusát egy divatosabb abszurdból hozza (Jordán az önmaga aljasságát is elunt politikus nyűgösségét mulattatóan adja elő). Törőcsik Mari egy Keresztapa-paródiával szolgál. Mindebből az következne, hogy tehát az ügy valamely elegyes komédia műfajába csap át, ám Nagy-Kálózy Eszter és Trill Zsolt kettőse Kelet-Közép-Európa kiszolgáltatott páriáinak végzetét adja elő, meglehetősen bombasztikus melodrámában, Bán Jánossal, a korrupciók korábbi beavatottjával és áldozatával pedig lényegében riportot készít főhősünk.

Főhősünk – Cserhalmi György, a polgármester, a minden gyanú felett álló tiszta ember megalkuvásaival. Aki mintha megőrizné eredendő alkatát, jellemét, oly apránként csúszik a mocsokba. Cserhalmin nem múlna a szerep megoldása – a passzivitásával, elegáns és „ízléses” asszisztálásával vétkes emberről finom vonásokat is kapunk –, ha figurája nem karikatúrákkal szembesülne. Így a semmibe nyúl, vívódás helyett alibi-gesztusokra kényszerítve: sorminta-szerű következetességgel szalonnázik, fontosabb pontokon pálinkát iszik, teljesen nyilvánvalóan „üresben” egy csavarkulccsal babrál (ennek a tevékenységnek kéne képviselnie az ő politikán kívüli, politika fölötti beszédes szenvedélyét, a repülést), és mindvégig aggódhatunk, hogy kínjában mulatós dalra fakad előbb-utóbb. Aggodalmunk nem alaptalan.

Az egyes improvizációk nélkülöznek bármely szituáció-előkészítő erőfeszítést, mintha Makk elirigyelte volna Jancsó semmiből jött és semmibe tartó alakjainak dramaturgiáját. Ám az Így, ahogy vagytok belső szerkezete nem nyitott, hanem széteső. A krimit éltető titkok, talányok alig gerjesztenek feszültséget, oly hamar oltják ki őket a magyarázatok. A „nyomozás” előrehaladtával egyébként a polgármesterről lassan mintha a Nagy-Kálózy játszotta rejtélyes ukrainkára helyeződne a film tétje, az ő rettenete valóban árnyékba boríthatná a mi kis piszlicsáré üzleteléseinket –, de ennek a hangsúlyváltásnak az érvényesüléséhez is hiányzik az alkotói következetesség. Inkább csak arra szolgál a rendszerváltás egy sebtében fölelevenített horror-epizódja, hogy nagyobbat szóljon a filmet záró pisztolylövés.

Egy jelenet azonban emlékezetes marad, nevezzük így: „Hárman a padon”. Az estélyen a polgármester a többiektől elhúzódva üldögél szerelmével. A férfi épp most fogadta el az „üzletet”, elbukott, a nő számon kérné, ám rájuk telepszik a részeg alpolgármester, s hol az általa is vágyott nőt, hol a korrupcióban épp vele egyesülő férfit ölelgeti. A páros szabadkozva, ugyanakkor együvé kényszerítve a védekezésben, bontaná magát ebből a gusztustalanságból, de az alpolgármester folyondár-karjai közül nincs menekvés. Pontos koreográfiával rendezett-eljátszott, remek hármas ez, többet elmond a történtekről, mint a film egésze.

ÍGY, AHOGY VAGYTOK – magyar, 2010. Rendezte: Makk Károly. Írta: Kertész Ákos történetéből Makk Károly és Bereményi Géza. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Szakcsi Lakatos Béla. Vágó: Szirti Anina. Hang: Vámosi András. Producer: Ozorai András. Szereplők: Cserhalmi György (Gábor), Nagy-Kálózy Eszter (Szandra), Csányi Sándor (Biros), Bán János (Angelov), Fenyő Iván (Nyeste), Reviczky Gábor (Payer), Gáti Oszkár (Kálmán), Törőcsik Mari. Gyártó: Neuropa Film. Forgalmazó: Hungaricom. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10201