MoziHóForgács Nóra Kinga
Snijeg – boszniai-német-francia-iráni, 2008. Rendezte és írta: Aida Begić. Kép: Erol Zubčević. Zene: Igor Camo. Szereplők: Zana Marjanović (Alma), Jasna Beri (Nadija), Sadľida Šetić (Jasmina), Vesna Mašić (Safia). Gyártó: Rohfilm / Mamafilm. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 100 perc. A Bosznia traumatikus közelmúltját feldolgozó Hó a mesei és a realista stilizációs mód érzékeny arányú ötvözésével hoz létre különös atmoszférát, és mutat be olyan drámai eseménysort, melyben a hőseihez kötődő attitűdöket ellenpontozó szerkezetbe rendezi, a cselekményt hét nap történéseire fókuszálva sűríti, a feszültséget pedig belső határidőkkel és a szereplők közötti viszonyrendszer szorosra bogozásával tartja fenn.
Az időpont 1997, a helyszín egy kelet-boszniai falu, melyet a háborúban leromboltak, a férfiakat pedig elhurcolták. A film hősei a magukra maradt asszonyok és lányok, akik férjüket-fiukat-apjukat veszítették el. Amíg nem tudnak a hamis reményekkel leszámolva szembenézni a tragédiával, addig a múlt fogságban tartja őket. Kicsi és zárt közösségükhöz tartozik egy nagypapa, aki a vallási tradíciót ápolja, és egy kisfiú, akinek – ha veszélyt érez – hirtelen nő meg a haja, érzékeny jelzőműszereként a falu érzelmi állapotának. Ez a csodás elem sejteti: az események szövése során hétköznapi és mágikus összefonódik, hogy az utolsó éjszaka jelentse majd a tetőpontot, mikor a múlttal szembesülés is megtörténik.
A film valódi tárgya tehát egyfelől maga a múló idő, az idő folyását metaforikus figura képviseli: Fatima asszony, aki rongyszőnyegébe szövi bele emberek és események emlékeit, hogy a szőnyeg az utolsó éjszakán varázslatos funkcióhoz jusson. A tárgy másfelől a múltbéli traumához és a jövőbeli lehetőségekhez való viszony. A főszereplővé avatott, zárkózott, de kitartó és okos Alma képviseli a vallási és viselkedési tradíciónak, a föld megművelésének és a munkának az értékét, célja a maguk által készített lekvárok, savanyúságok árusítására üzletet alapozni, és ebből felvirágoztatni a falut. A többi női karakter között szétoszlik a tradíciótól való elszakadás, a düh, a faluval szakítás vágya. Mindkét értékrendszer kap egy lehetőséget egy ígéret, illetve egy üzleti ajánlat formájában.
Aida Begić kegyetlen következetességgel bizonytalanítja el, majd erősíti meg az Alma által képviselt pólust. Az időben későbbre helyezett utolsó nap nem csak a zárt drámai szerkezetet nyitja ki, hanem a rendezőnő álláspontját is kifejezi a térség jövőjével kapcsolatban. A Hó 2008-ban elnyerte a Kritikusok Hete nagydíját Cannes-ban.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1061 átlag: 5.61 |
 |
|
