KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/április
A FILMELMÉLET MESTEREI
• Kovács András Bálint: A filmről gondolkodás művészete Bíró Yvette 90. születésnapjára
• Kelecsényi László: A hivatásos túlélő Bíró Yvette 90. születésnapjára
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Idő és figyelem Beszélgetés Kocsis Ágnessel
• Vajda Boróka: Az önazonosság útjain Teketória / Pál Adrienn
• Murai András: Meghurcoltak igaza Varga Ágota történelmi dokufilmjei
• Soós Tamás Dénes: Kemény versenyben Beszélgetés Kollarik Tamással
FELLINI 100
• Bikácsy Gergely: Álom a cirkuszról Fellini 100
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Perzselő színek Lorenzo Mattotti: Fires
• Varga Zoltán: A medve titka Medvevilág Szicíliában
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Bűn és bűnhődés Kínában Diao Yinan
A ZSÁNERFILM TRENDJEI
• Nemes Z. Márió: Képfertőzés Járvány-filmek
• Andorka György: Horror vacui A láthatatlan ember adaptációk
• Herpai Gergely: A Gonosz érintése Hősök, akiket imádunk gyűlölni
JACK LONDON
• Benke Attila: Kutyák és farkasok dala Jack London vadonában
• Schubert Gusztáv: A vagyon szava Martin Eden
FILMZENE
• Pernecker Dávid: A végzet hangjai Mark Korven
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Magányos hősök és közösségek Cseh Filmkarnevál
• Pazár Sarolta: Friss fintorok Finn Filmnapok
• Szalkai Réka: Vallások és drogok Rotterdam
• Mátyás Győző: A sokféleség jegyében Rotterdam
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az ő kis faluja Zárójelentés
• Ádám Péter: Katonadolog A tiszt és a kém
• Vincze Teréz: A fanatizmusra nincs orvosság Az ifjú Ahmed
• Ádám Péter: Fürdőkúra A terápia
MOZI
• Huber Zoltán: Díszvendég
• Pethő Réka: Emma
• Kovács Kata: Boszorkányház
• Fekete Tamás: A láthatatlanok
• Rudolf Dániel: 10 nap anyu nélkül
• Pazár Sarolta: Esőemberke
• Vajda Judit: Hogyan legyél jó feleség?
• Barkóczi Janka: Taníts meg repülni!
• Kovács Patrik: Wasp Network: Ellenállók
• Baski Sándor: Vágyak szigete
• Varga Zoltán: Előre!
• Kovács Gellért: Bloodshot
DVD
• Benke Attila: Moszkva tér
• Kránicz Bence: Richard búcsút mond
• Kovács Patrik: Holiday
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Pofonok és sárkányok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kegyelem ára

Kovács Patrik

Just Mercy – amerikai, 2019. Rendezte: Destin Daniel Cretton. Szereplők: Michael B. Jordan, Jamie Foxx, Brie Larson. Forgalmazó: Pro Video. 137 perc.

 

Manapság egyre több fősodorbeli amerikai mozi célozza a fekete közösség árnyalt, többrétegű bemutatását. Különböző rendű és rangú filmekről (12 év rabszolgaság, Fruitvale megálló, Holdfény, Tűnj el, Mi, Fekete Párduc) van szó, ám közös bennük, hogy a szakma és a publikum egyaránt mély rokonszenvvel fogadta őket. Aligha akad tehát olyan mozidirektor, aki vásárra vinné a bőrét, ha e hálás témához nyúl, melynek létjogosultságát sokszor az aktuálpolitikai események (lásd George Floyd meggyilkolását) is aláhúzzák. Destin Daniel Cretton tavalyi rendezése, A kegyelem ára látszólag hézagmentesen illeszkedik a feketék traumáit feldolgozó kortárs presztízsfilmek közé. Díjszezonra pozicionált, súlyos üzenetértékkel bíró társadalmi drámáról van szó, neves színészek tolmácsolásában – A kegyelem árát mégis meglehetős érdektelenség fogadta az ítészek és a közönség részéről egyaránt. Vajon mi lehet az oka?

Alabamában, a rasszizmus és a faji előítéletek egyik déli tűzfészkében játszódik a fordulatos történet. A nyolcvanas évek alkonyán járunk; a fiatal és ambiciózus ügyvéd, Bryan Stevenson (Michael B. Jordan) elhatározza, hogy életét a társadalmi igazságosság előmozdításának szenteli. Olyan fekete elítélteket részesít ingyenes jogsegélyben, akik már a siralomházban várják a kivégzésüket. Különösen a tragikus múltú Walter McMillian (Jamie Foxx) ügye ragadja meg az ifjú titán figyelmét. A tisztességes, puritán családapát koholt vádak alapján zárták rács mögé: egy tizennyolc éves lány meggyilkolása miatt villamosszék vár rá. Bryan kisvártatva rádöbben, hogy a bizonyítékok hamisak, és úgy dönt, igazságot szolgáltat Walternek. Nemcsak az idővel fut versenyt, de a törvény helyi képviselőivel is meggyűlik a baja.

Nehéz egyértelmű verdiktet mondani A kegyelem áráról, Cretton produkciója ugyanis szinte minden mozzanatában ellentmondásos. Az amerikai jogrendszer visszásságairól, a halálbüntetés intézményének árnyoldalairól és a fajgyűlöletről egyaránt lesújtó körképpel szolgál – a nagyszabású társadalmi portré mégis hanyag, vaskos ecsetvonásokkal készült. Cretton ugyanis sokkal inkább dialógusokkal, mintsem képekkel mesél. A fehérek által működtetett elnyomórendszer csak ritkán mutatkozik meg a maga pőre valóságában (a fekete hősökkel néhányszor megalázó módon packáznak a hivatalos szervek), s a forgatókönyvírók inkább a figurák revelációszerű, vallomásos pillanataiba sűrítik a „társadalmi üzenetet”. A makulátlan jellemű jogvédők olykor párás tekintettel merednek a végtelenbe, és elvont eszmékről, magasztos ideákról társalognak – szinte már bosszantó ez az iskolás közelítésmód. Mégis seregnyi kitűnő jelenet ékesíti a történetet. A jogtalanul halálra ítélt vietnami veterán, Herbert Richardson kivégzésének minden pillanata a bőrünk alá kúszik: A kegyelem ára ezzel eljut emocionális csúcspontjára.

A mozi utolsó egyharmada jóval letisztultabb az előzményeknél. Cretton a célegyenesben már tartja a tempót, feszesebbre húzza a jeleneteket, s néhány parázs, de kurta tárgyalótermi összecsapással nyűgözi le a törvényszéki drámák szerelmeseit. Gyermekbetegségeit azonban még ekkor sem tudja teljesen levetkőzni A kegyelem ára: Bryan papírízű monológjai, továbbá a maroknyi pozitív figurát átható tömény pátosz inkább elbágyaszt, semmint érzelmi azonosulásra késztet. Walter McMillian egyéni drámája csakis azért válik mégis átélhetővé, mert Jamie Foxx parádésan alakítja az átokverte fegyencet: minden apró gesztusa aranyat ér. Színésztársai sajnos nem érnek fel hozzá: a főszerepet alakító Michael B. Jordan nem képes igazi mélységet kölcsönözni egy tömbből faragott, betonszürke karakterének, Brie Larson pedig két lábon járó biodíszletként jár-kel a vásznon, s jelenléte kimerül annyiban, hogy olykor ízesen káromkodik. A leghálásabb szerep kétségkívül Tim Blake Nelsoné: ő alakítja Ralph Myerst, a simlis helyi bűnözőt, aki hamis tanúvallomásával megnyomorítja McMillian életét. Lidérces átváltozása bőven megéri, hogy tegyünk egy próbát e míves, de részmegoldásaiban elhibázott erkölcsi tanmesével.

Extrák: Kisfilm a stábról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14597