KritikaA Bigger SplashFeszített víztükörJankovics Márton
Néha megtörténik a ritka
eset: a remake egyenértékű az alapfilmmel.
„Szegény csávó, mindig
akart magának egy medencét. Végül megkapta, csak kissé magasnak bizonyult az ár”
– mondja a narrátor, miközben alsó kameraállásból figyeljük, ahogy William
Holden, a középszerű, ám ambiciózus forgatókönyvíró holtteste nyugodtan lebeg a
feszített víztükör felszínén. Legkésőbb az Alkony
sugárút nyitójelenete óta tudjuk, hogy a kerti úszómedence nemcsak a luxus
szimbóluma, de a végzet helyszíne is lehet. Nem véletlen, hogy Baz Luhrmannál
például Rómeó a medencében vall szerelmet Júliának az erkély helyett – félredobva
a statikus felállást egy sokkal dinamikusabb, amorf közegért.
A kertben csábítóan
fodrozódó víztömeg ugyanis a fényűzés mellett az emberi libidó fontos
metaforájává nőtte ki magát a filmművészetben, amelybe belecsobbanva nemcsak a
hullámokba, de saját elfojtott vágyaikba és ösztöneikbe is alámerülnek a
szereplők (gondoljunk csak a Diploma
előtt úszómedencés jeleneteire). Ennek a szimbolikának egyik tételfilmje A medence, ahol szintén a víz körül
bomlik ki Alain Delonék különös szerelmi négyszöge, sőt, az igazán fontos
dolgok mind itt kulminálódnak: a kezdeti idillnek, az ezt válságba sodró
rivalizálásnak, majd az érzelmi drámát krimibe átfordító leszámolásnak is a
címszereplő medence adja a helyszínét.
Jacques Deray
klasszikusának remake-jéhez nem is lehetett volna alkalmasabb rendezőt
választani, mint Luca Guadagnino, aki eddig is az elfojtott vágyak és az
érzelmi kataklizmák filmes boncmesterének számított, ráadásul korábbi
filmjeiben is kiemelt szerephez jutottak a medencék: a Melissa P. totális magány elől a szexbe menekülő kamaszlánya
például egy úszómedence mellett szerzi első megalázó szexuális élményét, a Szerelmes lettem milliomoscsemetéje
szintén egy medence peremén veri szét koponyáját, amivel végleg felszabadítja
házasságtörő anyját a családi elvárások béklyója alól.
Guadagnino nem is okoz
csalódást, alázattal nyúl az alapműhöz, közben mégis bátran lehel életet annak
kissé formalista szerkezetébe. Az A
Bigger Splash ugyanis nemcsak címében dinamikusabb és elevenebb A medencénél, hanem a karakterábrázolás,
a színészi játék és a cselekményvezetés terén is részletgazdagabb. Pedig
bevallom, előzetesen felmerült bennem a kérdés, hogy a hatvan felé közelítő
Tilda Swinton vajon mit kezd majd az alig harminc éves Romy Schneider helyén,
de Guadagnino már az alapszituációt is gyönyörűen hangolja át: Swinton David
Bowie-ra hajazó androgün popdívát játszik, aki azért vonul el szerelmével a dél-olasz
nyaralóba, hogy visszanyerje teljesen szétüvöltött hangját. A kezdeti nagy
csöndek itt tehát nemcsak a meghittség és az elidegenedés közt vibráló
jelentéssel telítődnek, hanem egyből reális okot is kapnak.
És ez a finomhangolás
pont így zajlik később is a filmben, amelyik nagyjából követi, ám
pszichológiailag sokkal kidolgozottabbá teszi az eredeti cselekményét: jó
érzékkel felvillantott flashbackekből érthetjük meg a szereplők közti
konfliktusok előzményeit, de a csábítások és az erőszakkitörések is hihetőbbek.
Merthogy a kezdeti, már-már unalmasan csöndes idillbe hamar belerobban a régi
szerető és jóbarát, Harry, aki szemérmetlenül fiatal és kacér lányát is magával
hozza a szigetre. Ők kavarják fel annak a bizonyos szimbolikus értékű medencének
az állóvizét, mígnem a négy szereplő közti vágyak és frusztrációk bonyolult
hálózata végzetes örvényt idéz elő.
Guadagnino tehát kevesebbet
hagy a fantáziánkra, mint Deray, de arra azért gondosan ügyel, hogy a
legfontosabb nyitott kérdéseket megőrizze a sztoriban. A hiány nála is fontos
építőelem. Mintha csak a film címét adó David Hockney festményt látnánk, ahol a
néző nem tudhatja ki csobbant bele épp a kaliforniai medencébe. Az őrjítő
ellipszisekért cserébe viszont sokkal többet láthatunk abból, hogyan
gabalyodnak egymásba szép lassan a szereplők és miként bizonytalanodnak el a
kezdeti határvonalakban. Mindezt csodálatos kameramunkával, vágással és
zseniális színészi alakításokkal megragadva – Ralph Fiennes talán az Erőszakik tahó gengszterfőnökeként volt
utoljára ennyire elementáris, mint az egyszerre ellenállhatatlan és
elviselhetetlen Harry szerepében. Hiába remake, az A Bigger Splash pont
olyan friss, zavarba ejtő és zabolátlan, mint egy hatalmas segges az elegáns
kerti medencébe.
A BIGGER SPLASH (A Bigger Splash) – olasz-francia, 2015. Rendezte: Luca Guadagnino. Írta: David
Kajganich, Alain Page. Kép: Yorick
Le Seaux. Szereplők: Tilda Swinton (Marianne Lane), Matthias Schoenaerts (Paul De Smedt), Ralph Fiennes (Harry Hawkes), Dakota Johnson (Penelope Lannier).
Gyártó: Frenesy Film / Cota Film/
StudioCanal. Forgalmazó: JIL Kft.
Feliratos. 124 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 11 átlag: 6.55 |
 |
|
