KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legjobb szándék

Forgács Nóra Kinga

Din dragoste cu cele mai bune intentii – román, 2011. Rendezte és írta: Adrian Sitaru. Kép: Adrian és Mihail Silistenau. Szereplők: Aura Calarasu (Doktor), Magda Catone (Lia), Mirela Cioaba (Elena), Victoria Cocias (Diana). Gyártó: 4 Proof Film / Cor Leonis Films. Forgalmazó: Szuez Film kft. Feliratos. 105 perc.

Adrian Sitaru a Sporthorgászat című, bűnvezérelt műfajokkal kacérkodó, sötét humorú, analitikus szemléletmódú és kizárólagosan szubjektív beállításokkal dolgozó, ily módon elidegenítő hatású első nagyjátékfilmjével hívta fel magára a figyelmet — a Legjobb szándék című másodikkal pedig elnyerte a Locarnói Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat. A Legjobb szándék az első film által kijelölt nyomvonalon halad, ha az elidegenítő hatások tudatos alkalmazását szemléljük, éppen ezek által billenti jóval kellemetlenebb helyzetbe nézőjét. Hőse Alex igazi korunk fia, a 30-as évei közepén is csak „félkész” felnőtt, aki a férfiúi és a gyermeki önzés szimptómáit gyúrja össze magában, és aki a legjobb szándékkal sem mondható szimpatikus figurának. Mikor az apja telefonál, hogy az édesanyja szélhűdést szenvedett el, az első vonattal hazautazik a fővárosból.

A családi dráma szétszálazása már a néző dolga, akinek az érdeklődését a nehezen szerethető főszereplő szinte állandó jelenlétén kívül a filmben hallható folyamatos dikció (ha nincs jelen másik szereplő, akkor Alex telefonál), és a Sporthorgászatot idéző, de kevésbé gördülékenyen működő elidegenítő-önreflektív filmnyelv is próbára teszi. Sitaru kamerája rendre egy-egy szereplő nézőpontjába helyezkedik, mikor mégsem, akkor pedig szokatlan beállításokkal és gépmozgásokkal teszi szemmel láthatóvá tulajdon jelenlétét — ám közben épp a nézőpontok, a helyes nézőpont ügyében akarja tudatosan bizonytalanságban hagyni nézőjét. Sitaru pontos képet alkot hétköznapi figuráiról, az emberi kommunikáció nyavalyáiról. Nem állít, inkább kérdez. Így válik pőrén láthatóvá a kései felnőtté válás, az önzés, a figyelmetlenség, a szeretetvágy, a szeretet maga – valamiféle egzisztenciálisan zajos-büdös-ködös-szép állapot, Alex „gyermekkorának” vége, az első, ügyetlen szembesülés a valódi veszteség lehetőségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10937