KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Varió egy témára Sára Sándor képi világa
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 2. rész
• Zalán Márk: „Közfeladatot látunk el” Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Kránicz Bence: Dr. Jekyll és Mr. Hyde az erdélyi havasokban Beszélgetés Bagota Bélával
• Benke Attila: Hóba temetett bűnök Valan – Az angyalok völgye
• Herczeg Zsófia: „A képzés a hallgatóért van” Beszélgetés Kiss Melindával
VESZÉLYES GYEREKKOR
• Soós Tamás Dénes: Beszélnünk kell Benniről Beszélgetés Dr. Herczog Máriával és Dr. Máté Gáborral
• Schubert Gusztáv: Örvényben Kontroll nélkül
FILM / SZÍNHÁZ
• Darida Veronika: Kegyetlenség és provokáció Pasolini és Fassbinder színháza
BŰNFILM
• Kovács Patrik: A lázadó mester Hitchcock és az európai modernizmus
• Szíjártó Imre: Zárt rendszerek Lengyel bűnfilmek és politika
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Bűnös jellemek Ed Brubaker – Sean Phillips: Criminal
STREAMLINE MOZI
• Pernecker Dávid: Befejezetlen valóság Kate Purdy és Raphael Bob-Waksberg: Undone
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hatalmas nagy hazugságok Velence
• Baski Sándor: Fények az éjszakában CineFest 2019
KRITIKA
• Kolozsi László: A hegyek ura Monos
• Szalkai Réka: Lélekrablók Lótolvajok
KÖNYV
• Kovács Patrik: Bergman beájulna Kránicz Bence – Lichter Péter: Kalandos filmtörténet
MOZI
• Kovács Kata: Cseng mester konyhája
• Baski Sándor: A legfehérebb nap
• Nevelős Zoltán: Ragadozók
• Roboz Gábor: Amundsen
• Huber Zoltán: Az aszfalt királyai
• Fekete Tamás: Pavarotti
• Alföldi Nóra: Szerelemre kattintva
• Benke Attila: Gemini Man
• Vajda Judit: NászszezON
• Tüske Zsuzsanna: Demóna: A sötétség úrnője
• Kovács Patrik: Prédák
• Varró Attila: Rambo V: Utolsó vér
DVD
• Pápai Zsolt: Ray
• Kránicz Bence: Színház a világ
• Gelencsér Gábor: A két korona – Szent Maximilian Kolbe atya élete
• Kovács Patrik: Rés a pajzson
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Hintsch György (1925-2005)

Mennyit ér egy filmrendező?

Kelecsényi László

 

Halála napján, a legnépszerűbb pesti feketepiacon A veréb is madár DVD-másolatát kereste fülem hallatára egy velem egykorú böngésző. Arra gondoltam, íme a halhatatlanság előszobája. Jöhet akármilyen új hordozóeszköz, képmagnó, képlemez, és ki tudja miféle csodaszerkentyű, bizonyos filmek halhatatlanok. Mint például ez az agyonhallgatott, ám magas nézettségű vígjáték a szocializmus fénykorából, melynek illegális másolata ott hevert a pulton. A piac ítélt. Hintsch Györgyöt a szakma többé-kevésbé úgyis elfelejtette. Gondoltam, hogy felhívom, s elmesélem neki az esetet. Mire megtettem volna, elért a hír.

Az utókor nem ismerte őt. Hintsch Györgynek nem is volt utókora, mióta visszavonult, csend lett körülötte. Nem írtak róla monográfiát, még csak egy rövid cikket sem. Utolsó mozifilmjét pontosan huszonöt évvel ezelőtt rendezte. Akkor volt ötvenöt éves. Egy prózaíró esetében ez a legszebb kor. Már minden szakmai fogást ismerhet, s ha a sors elegendő idővel ajándékozza meg, jöhetnek a nagy művek. A filmrendező azonban ki van szolgáltatva a divat változásainak. Álmodozhat, tervezgethet, írhat jobbnál jobb forgatókönyveket – semmi sem valósul meg belőle, ha nem talál az ötletei számára kivitelezőt. Erre volt jó, amíg (jól) működött a stúdiórendszer, melyet most egyöntetűen sírnak vissza a rendezők.

Mintha két Hintsch György létezett volna. Az egyik komoly irodalmi művek egyenértékű filmváltozatait készítette, a másik jól megcsinált vígjátékok mestereként kacsintott a nézőkre. Először egy Jókai-adaptációval lepett meg. 1964-ben forgatta a Rab Rábyt, amely televíziós produkcióként indult, mégis mozifilm lett belőle. Egy rövidke napilap-nekrológban most azt olvastam róla, hogy ez a mű voltaképp parabola, mert a felvilágosult abszolutista uralkodó, II. József híve, Ráby Mátyás kisnemes a Kádár-korszak értelmiségének jelképe lenne. Mérges volna, ha ezt hallaná. Távol állt tőle a képes beszéd bármely filmes formája. Ő azzal politizált, hogy Németh László műveit vitte filmre sorjában. Kezdődött az Iszony 1965-ös produkciójával – kivívta vele a vitatott életművű, ám mégiscsak élő-klasszikus író szimpátiáját. Később filmszalagra, telerecordingra került a többi nagy regény is. A televízióban készült az Irgalom, a Szörnyeteg, az Égető Eszter adaptációja.

Hintsch György mindig jól választott színészeket. A filmesek által el nem kényeztetett Kálmán György Rab Rábyként, Inna Csurikova Égető Eszterként véste bele magát emlékeinkbe. Miként Kabos Lászlóból is az ő filmje teremtett sztárt. A mindenkori nézettségi listákon előkelő helyezést szerzett magának az 1969-es A veréb is madár. A közönség főképp a magyar filmben először látható sztriptízért tódult a mozik pénztárához. Ám ennyi kevés lett volna az üdvösséghez. A történet szólt is valamiről, a nem működő, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével épp akkor életre galvanizált szocializmus visszásságain kacagtunk. Ahogy pár év múlva a Hét tonna dollár megint ezzel a témával, és megint a kis Kabossal aratott méltó sikert.

Hintsch György is 1925-ös születésű volt. Ennek a nagy évjáratnak a jelességeit, színészeit, rendezőit ünnepelte a tömegkommunikáció az egész elmúlt esztendőben. Őt nem – az ő születésnapjáról valahogy megfeledkeztek. Ő mégsem feledkezett meg a nagybetűs szakmáról. Filmes érdeklődését utolsó éveiben sem veszítette el. El lehet azt veszíteni, ha valaki egyszer erre tette föl az életét?!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8500