KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/október
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 1. rész
• Soós Tamás Dénes: „Mikor jön el a hősök kora?” Beszélgetés a magyar zsánerfilmekről
• Darida Veronika: Könnyek nélkül A létezés eufóriája
• Klacsán Csaba: Ezt a nőt mindenkinek látnia kell Beszélgetés Szabó Rékával
• Baski Sándor: Túlélni nehezebb Akik maradtak
• Várkonyi Benedek: Meghitt történelem Beszélgetés Tóth Barnabással
GYILKOS-DOSSZIÉK
• Varró Attila: Végjátékok A Manson-dosszié
• Schreiber András: A gyilkosok köztünk vannak Serienmörder-filmek
• Árva Márton: Az angyal Csak egy tánc volt
BATMAN ÉS JOKER
• Varga Zoltán: Denevérinvázió pirkadatkor Batman: Az első év; Hosszú Halloween
• Huber Zoltán: Őrült világ Joker
KETTŐS ÉLETEK
• Barkóczi Janka: Különvélemény Florian Henckel von Donnersmarck
• Gelencsér Gábor: A törvény hite vagy a hit törvénye Isten kegyelméből
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: „Mestervágás első kardcsapásra” Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Murai András: Egy fiú a várból Nicky, a másik fiú
HATÁRSÁV
• Czirják Pál: Idegen képek Fortepan-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
FESZTIVÁL
• Müllner András: Menedék a szikla alatt Amantea
KÖNYV
• Varga Zoltán: Animátor kerestetik Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Magyar animációs alkotók I.
• Gelencsér Gábor: Az elmélet gyakorlata Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Borlovagok Folyékony arany
• Kránicz Bence: FOMO YouTuberek vonzásában
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: Kultúrsokk American Factory
MOZI
• Baski Sándor: A rendszer
• Varró Attila: Ad Astra – Út a csillagokba
• Vincze Teréz: Van Goghok
• Andorka György: A fénykép
• Kovács Kata: Downton Abbey
• Fekete Tamás: Miles Davis: Birth of the Cool
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Huber Zoltán: A Wall Street pillangói
• Vajda Judit: A lelőhely
• Benke Attila: Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása
• Kovács Patrik: Az: Második fejezet
DVD
• Kránicz Bence: Eltörölt fiú
• Pápai Zsolt: Úriember revolverrel
• Varga Zoltán: Alice Csodaországban
• Kovács Patrik: Isten hozott Marwenben
• Benke Attila: Fekete maszk
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

NévSoros

Hej, halászok…

Bori Erzsébet

A vízfejekben nyom nélkül ázik szét egy-két milliárd, a helyi, közösségi televíziók tízezreket is jól hasznosítanak. A Soros Alapítvány inkább a kicsiket támogatja.

A háborúnak vége. Egyszer mindegyik véget ér, a romokat eltakarítják, az áldozatokat ünnepélyesen eltemetik, kezdődhet az újjáépítés. Csak a boldog szép békeidők nem térnek többé vissza.

A hadiállapot megrongálta a Magyar Televízió védfalait, a golyóütötte réseken át, a „belső árulók” jelentéseiből megmutatkozott mindaz, amit a pártirányítás meg a csata porfelhője idáig jótékonyan elfedett. Folynak az utóvédharcok, jelentékeny és hangadó tábor érvel amellett, hogy a meglévő struktúrát mindenáron meg kell őrizni (sőt kiterjeszteni, beleolvasztva például a Duna TV-t), egy másik, radikális szárnynak pedig az a véleménye, hogy az MTV-t földig le kell rombolni.

Mindeközben, ha letérünk a főcsapásról, számtalan frissen taposott ösvényre bukkanunk, melyek lassan behálózzák az országot. Van a Duna TV, amit – bár nem nekünk szánják – egyre többen és egyre nagyobb kedvvel nézünk, határon innen is. Naponta ad immár a TV4 is, amely szegényszagú és reklámízű brékó-adóból normális kereskedelmi csatornává kezdi kinőni magát; még az is belefér, hogy művészfilmet, mozis, színházi és irodalmi műsort adjon. (Akkorára nőtte magát, hogy lapzártára megszűnt az adás.) Van már vagy fél tucat kisebb országos adó (Szív Tévé, ATV stb.), beindult a Budapest Televízió, a kerületi és városi kábelhálózatok (némely körzetben nem is egy), nem szólva most a kisebb-nagyobb helyi és országos, legális és kalózrádiókról. Ezek az egyre-másra született műsorközlők mind médiatörvény nélkül, központi támogatás, sőt akarat ellenére jöttek létre, feltartóztathatatlanul, és hatásos fegyvert adnak az MTV változatlan átmentését ellenzők kezébe.

Míg a roppant vízfejekben szinte nyom nélkül ázik szét a pár milliárdocska, a közösségi televíziók, független műsorkészítők és műhelyek 20 ezer forintot kérnek gyerekműsorra, 50–60 ezret sorozatok beindítására, 85 ezret egy község ügyes-bajos dolgairól szóló, havonta kétszer megjelenő magazinra. Persze legyinthetünk, hogy olyan is az, ügyetlen, amatőr dolgok, kezdetleges technikai kivitelben, amik sosem lesznek versenyképesek a médiapiacon. Lehet ez még másképp is, de a helyi érdekű politikai, közhasznú, üzleti-kereskedelmi információk terjesztésében már ma sem állhat ki velük semmilyen központi szervezet.

E példák mind arról a „százas listáról” valók, mely a Soros Alapítvány médiaprogramjának idei támogatottjait közli. (A nevek szerepelnek az alapítvány tizedik születésnapjára kiadott névsoros című kötetben is, amely inkább impozáns, mint informatív: csak a „ki?” kérdésre felel, de nem derül ki belőle, hogy „mennyi?”, és főleg „mi mennyi?”) A Soros Alapítványt dicsérni bajos, hiszen kevés szellemi személy és vállalkozás akad az országban, aki (amely) nem kért, nem kap és nem remél tőle támogatást. A rendszerváltás véget vetett a válogatás nélküli osztogatásnak, most inkább annak a keleti bölcsességnek a jegyében ténykedik, hogy nem az segít az éhezőn, aki halat ad neki, hanem az, aki megtanítja halat fogni. Csakhogy a hazai vizek elszennyeződtek, túl sok a horgász, kevés a hal, meg síkos is.

A központi finanszírozás (de sok pénzes alapítvány is) jobban szereti a centralizált, nagytestű szervezeteket, és nem fog sok kis húszezres, kétmilliós tétellel bajmolódni. A legkevésbé sem érdekli az alszegi közösségi rádió transzvesztita nyugdíjasoknak szóló érdekvédelmi műsora, vagy az interaktív televíziózás (a piazza virtuale). A médiatörvény – csak jönne már – ezen csupán részben tud segíteni, kivált, ha a nagy érdekcsoportok szempontjait veszi majd előre. Pedig a közszolgálatiságnak – ez nálunk hovatovább egy nagy kaszát jelent, amivel rendet lehet vágni az állami pénzekben – éppúgy alulról fölfelé, a legkisebbtől a magasabb egységek felé haladva kell építkeznie, ahogy az emberi közösségeknek. Hic Rhodos, hic salta.

 

 

NévSoros. 1984–1994, Kiadja a Soros Alapítvány Titkársága, Budapest, 1994.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=747