DVDKözös többszörösKránicz Bence
Multiplicity – amerikai, 1996. Rendezte: Harold Ramis. Szereplők: Michael Keaton, Andie MacDowell, Eugene Levy. Forgalmazó: Sony. 112 perc. A 2014-ben elhunyt Harold Ramis mai napig a hollywoodi vígjáték fájó vesztesége. A kisemberek egzisztenciális szorongásait nagy humánummal és sok humorral – olykor szarkasztikus poénoktól sem mentesen – feldolgozó munkái talán konzervatívnak számítottak az ezredforduló körüli vígjátékok között, az akkoriban dívó, altesti humorra alapozó filmeknél azonban jóval magasabb színvonalú, mívesebb kiállítású darabokként emlékszünk rájuk. A kilencvenes évekből három rendezése szorosabban is összekapcsolódik. Az Idétlen időkig, a Közös többszörös és A bájkeverő egyaránt azt az ötletet gondolja végig, mihez kezd az átlagember, ha egy fantasztikus fordulat – csoda, forradalmi találmány vagy az ördöggel kötött alku – révén több „alternatív életet” is kipróbálhat, korrigálhatja elhibázott döntéseit, és egyetlen elszalasztott lehetőségről sem kell lemondania. E filmekkel Ramis Frank Capra szellemét éleszti újra egy cinikusabb és neurotikusabb korban. Stíluseszközeivel a posztmodern trendekhez kapcsolódik (az Idétlen időkig videójátékokat idéző történetvezetése számos másik, a „moduláris narratívával” kísérletező filmre hatással volt), ideológiája szerint viszont a klasszikus amerikai értékek, kivált az egyéni felelősségvállalás mellett teszi le a garast. A Közös többszörös elfoglalt hősének az a baja, hogy az élet több területén is egyforma intenzitással igyekszik helytállni, emiatt folyamatosan ígérget a feleségének és túlvállalja magát a munkájában. A megoldást a klónozás jelentheti, egy véletlenül megismert tudós ugyanis vállalja, hogy egyszerűen megkettőzi Dougot, aki így egész nap gürcölhet építési vállalkozásában, miközben otthon is maradhat a családdal. A forgatókönyvet saját novellája alapján jegyző Chris Miller nem a hard sci-fi terepén mozog, finoman szólva sem törekszik a klónozás tudományosan hiteles ábrázolására. Ramist sem a fantasztikus háttér érdekli, hanem a jellemkomikum: a második, majd a körülmények szerencsétlen összjátéka folytán megjelenő harmadik és negyedik Doug gyökeresen különböző alkatú figurák, akikben külön-külön sűrűsödik az eredeti Doug személyiségének egy-egy árnyalata. A macsó Doug, a feminin Doug és az infantilis, más szemszögből egyenesen fogyatékos Doug felléptetésével Ramis lemond a politikai korrektségről, a korabeli amerikai vígjátékoknál azonban így is visszafogottabb marad, elég csak a Közös többszörös után két évvel készülő Keresd a nőt! ámokfutó humorára gondolni. A megtöbbszöröződés motívuma valódi jutalomjátékra ad lehetőséget Michael Keatonnek, aki emlékeztet rá, hogy komikusként kezdte a pályáját, mielőtt még Tim Burton komor és mogorva Batmant faragott volna belőle. A Közös többszörös nyomába sem ér Ramis egyetlen remekművének, az Idétlen időkig-nek, de Keaton alakítása és a cselekmény szertelen lendülete miatt érdemes az újranézésre. Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
