KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dan és a szerelem

Csillag Márton

Dan in Real Life – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Hedges. Írta: Peter Hedges és Pierce Gardner. Kép: Sondre Lerche. Zene: Lawrence Sher. Szereplők: Steve Carell (Dan Burns), Juliette Binoche (Marie), Dane Cook (Mitch Burns), Alison Pill (Jane Burns), Brittany Robertson (Cara Burns). Gyártó: Focus Features / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

Legkésőbb a Szex és New York óta tudjuk, hogy jót tesz egy filmnek, ha a főszereplő életének nemcsak a történet, de maga a karakter is mesélője, azaz ha az illető lábjegyzetekkel látja el mindennapjait. Carrie Bradshaw szexről és párkapcsolatokról értekezett publicisztikáiban, Dan Burns (Steve Carell) pedig gyermeknevelésről és családi létről ír és ad tanácsot az olvasóknak. Nem is csinálja rosszul, hiszen szakmai élete sikeres, csakhogy éppen magánéletében nem képes alkalmazni saját tanácsait: négy éve él özvegyként három bájos (és korukból fakadóan bajos) lányával, akiktől boldogtalansága és merevsége miatt szinte teljesen elhidegült. Dan minden percét lányaira fordítja, mégsem tölt velük valós időt, mert – mint később bevallja – túlságosan emlékeztetik őt szeretett feleségére. Amikor apa és három lánya a szokásos nagycsaládi nyaralásra indul a Rhode Island-en élő nagyszülőkhöz, ahol testvérek és unokatestvérek példásan töltik együtt idejüket játékkal és sportolással, a négy éve szenvedő Dan kénytelen szembenézni saját nyomorúságával – jó Amerikai szokás szerint természetesen külső nyomásra.

A saját regényének filmre írásával (Gilbert Grape) nevet szerzett, majd a rendezésbe a 2003-as Hálaadással belekóstoló Peter Hedges író-rendező most is tartja magát a védjegyévé vált „életszerű és emberi” ábrázolásmódhoz, és finom részletekkel bűvöli el a nézőt, aki jó eséllyel észre sem veszi, hogy szabályosan kommersz romantikus vígjátékot lát. A Dan és a szerelem ugyanis egy függetlenfilmes eszközökkel operáló, gondosan kiszámolt és megtervezett hangulatmódosító stúdiófilm, mintha John Williams olyan vonósnégyest szerzett volna, melyben a szokásosnál kevesebb zenész tolmácsolja a megszokott motívumokat – a megszokott hatással. Az öccse új barátnőjével egy könyvesboltban véletlenül összefutó Dan – hogy, hogy nem – mintegy harminc perc leforgása alatt bűvöli el Marie-t (Juliette Binoche), majd önti ki neki a lelkét, és bizony nagy a meglepetés a szülői házban, amikor hősünk szembesül a titokzatos idegen kilétével. A cselekmény minden mozzanata innentől kezdve kiszámítható, Carell mimikája adottságaihoz képest schwarzeneggeri szintre süllyed, és bár a jól kitalált figurák sokasága a Hannah és nővérei Hálaadás-jeleneteit idézi, azért ebben a filmben szórakoztatóipari szakmunkásokat látunk, akik a nagy közös cél, a könnybe lábasztás érdekében hajtják igába fejüket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9480