KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Többet ne!

Parádi Orsolya

Te doy mis ojos! – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Íciar Bolain. Kép: Carles Gusi. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Laia Marull (Pilar), Luis Tosar (Antonio), Candela Pena (Ana), Kiti Manver (Rosa). Gyártó: Alta Produccion / La Iguana SL. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 109 perc.

 

Ki lehet-e törni a családon belüli erőszak ördögi köréből? Felül lehet-e emelkedni a vérgőzös ösztönéleten és eljutni a kölcsönös megbecsülésig és egyenrangúságig? Ha netán megvan a szándék a változtatásra, megvan-e az esély is? A mély sebeit halkan hordozó toledói háziasszony, Pilar megelégeli a testi-lelki terrort, és elmenekül hétéves kisfiával férje, Antonio brutalitása elől. Nincs más védekezési eszköze az agresszív erőfölénnyel szemben, mint hogy húgához költözik, akinek segítségével munkát vállal: a toledói katedrális kegytárgyboltjában kezdi, majd egy továbbképzés lehetőséget ad rá, hogy műelemzést tanuljon és előadásokat tartson. Az éledező tehetségét végre megélni képes nőt az otthagyott férj igyekszik visszahódítani: ajándékokat visz neki névtelenül, és csoportterápiára kezd járni, hogy szembesüljön vele, hogyan burjánzik el az agresszió a kigyomlálatlan gondolatok között, és hogy megtanulja kezelni indulatait. Történik is kísérlet a visszarendeződésre, mert a két ember szereti egymást. A lélekfagyasztó erőszak-pillanatokat néha meleg, reményteli érintések, a pszichológussal folytatott munka komikus-keserű, de összességében bíztató stációi ellenpontozzák. Egy bensőséges ágyjelenetben a nő felkínálja magát a férfinak birtokbavételre („Neked adom a szemeimet!”) – mintha lenne remény. Ám ahogy Pilar kezd magára találni, Antonio egyre kétségbeesettebben érzi, hogy bolti eladóként egy nulla, és paranoid frusztrációjából megint csak erőszak fakad.

Iciar Bollain spanyol rendező pontos térképet szerkesztett a léleklabirintust átszövő lehetséges ösvényekről. A kifelé és befelé vezető utakat, lehetőségeket megfelelő összetettséggel és tanmesei precizitással sorolja filmjében. A finoman árnyalt képi nyelv, a remek karakterek és legfőképpen az erős színészvezetés eszközeivel fájdalmas, de példaértékű női szabadulástörténetet készített.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8812