KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Feljegyzéseimből, félúton

Száz dióból egy

Durst György

Krisztusi korba ért az oly sok vitát kavart filmeket létrehozó Stúdió. A szakmai egyetértés és a filmtörvény hiánya idézte elő a jelenlegi helyzetet, amelynek első nagy áldozata a BBS lehet.

Ezerkilencszázkilencvennégy februárjában SZ. M. Yorck Strasse-i lakásában Kínáról álmodtam. SZ. M. biciklitúrákat szervez pár ezer márkáért Kínába. Az addigi túráin készült képeket nézegettük H. Gy.-vel és K. G.-vel; turistaképek ámuló külföldieknek. Álmom talán ezekből a képekből fakadt, J. M.-mel jártam a tájakon, szavak nélkül értettük egymást. Az álom képei olyan sebességgel váltakoztak, mint J. M. filmjeinek képei. Y. O. arcvonásai többször felvillantak és egybeúsztak a furcsa alakú hegyekkel, felhőkkel, a levegő az őszi Duna-parti sétákat idézte. J. M. olyan természetességgel készíti filmjeit, mint ahogy levegőt vesz. A bennünket körbevevő képzuhatagból nekem már csak a személyes a fontos. Amit csak magamagának készít az ember. Nem baj, ha nem látják sokan, manapság a jó könyvek is csak egy-két ezer példányban jelennek meg. Talán ha ennyien el is olvassák. Persze a film drágább, de könyv sokkal több íródik, mint ahány film készül.

 

*

 

A 25. Magyar Filmszemlén Jelenczki István filmjei a díjazottak közé kerültek. Legalább a díjazott filmeket levetíthette volna a televízió.

 

*

 

Kinek írta verseit Horatius, kinek festette képeit Michelangelo, kinek komponált zenét Bach? Vajon gondoltak-e munkájuk közben arra, hányan fogják olvasni, látni, hallani műveiket? Az állókép első megmozdulásának eufórikus csodája elmúltával kinek készítette filmjeit Griffith, Bergman, Tarkovszkij? Vajon gondolt-e az utóbbi, mondjuk a Stalker készítése közben a nézőszámra?

 

*

 

„Ami megőrzésre érdemes”: az a BBS szabályzatának azon pontja, amely biztosítja a Stúdió nyitottságát, a filmkészítés szabadságát, a művészeti vezetés periodikus cserélődését és az elkészült filmek nyilvánosságát. Minden más változtatható a gazdaságos működés érdekében. A társadalmi változások elsöpörték a cenzúrát, a jelenlegi kora kapitalista időszakban a pénz diktatúráját kell kivédeni. Elvégezni a lehetetlennek tetsző feladatot: nem koldusként könyörögni adományért a művészetre, hanem bebizonyítani, hogy kultúra nélkül az ember mit sem ér, a befektetett pénz mennyisége az élet minőségének mértéke.

 

*

 

A mozgókép-ipar által megtermelt állami, vállalati és privát bevételek nagyságáról alig van elképzelésem. Csak a kommersz filmek utáni jegybevétel több milliárd forint lehet. A járulékos reklámokból, a videokazetták eladásából és kölcsönzéséből, a képlemezek, számítógépes programok forgalmazásából szintén hatalmas összegek folyhatnak be. Minden, ami a mozgóképpel kapcsolatos tevékenység (esetleg a háttéripari munka), bevételt teremt. Sok-sok milliárdot. Érdemes ebbe az iparágba befektetni valamit, hogy legyenek, akik újra termelnek. És hogy társadalmi béke legyen. A Soros Alapítvány 10 éves tevékenysége bebizonyíthatta, hogy a maradékelvűségű közgazdász-fiskális gondolkodás, amely meghatározta az elmúlt évek egészségügyi és kultúratámogatási gyakorlatát, folytathatatlan.

 

*

 

Ballók Csaba Ezüstkor című filmje két díjat is kapott a szentpétervári fesztiválon. Gyönyörű forgatókönyvét sajnos sem itthon, sem külföldön nem támogatták. Eddig. Személyes történetek a múlt század, a fotó feltalálásának korából. – A BBS elvesztette a TILOS kimondhatóságának misztériumát. Az új tabuk nem egyértelműek, bírálatuk vagy dicséretük kellő távolság híján gyakran művészi kudarcokat hoz. A jelen dolgainak árnyaltabb megfogalmazását teszi lehetővé a fikció. Játszódhat az akár a múlt században is.

 

*

 

A hagyományos filmfőiskolai képzés kudarca már alig leplezhető, „mint mesebeli boszorka ördögmotollája” ontja a magukat tehetségesnek hívő középszerű filmeseket. A művészetoktatás szocialista lehetetlensége, a Mester hiánya szembeötlő a BBS-ben filmet készítők munkáiban. A Stúdiók egyre inkább elvesztik műhelyjellegüket; önérdektől vezérelve és önigazolásként előre csalogatják kiszemelt áldozataikat. A hagyományos, nagy „balázsbélás” nemzedék már rég a múlté, tagjai közül többen talán már nem is köszönnek egymásnak.

 

*

 

Vegyünk fel új ruhát, üljünk át egy másik székbe, és kezdjünk egy új mondatot. Ha ez ilyen egyszerű lenne! Az új mondatot kezdő, új ruhában, másik széken ülő még ugyanaz marad. Az álarc cserélődik, a törésvonalak nem így húzhatók meg. Akivel egy hajóban ülök, azt is gyakran megtéveszti a színes kavalkád. Kísérleti fehér egerek, akiket az élelem hiánya egymásnak ugraszt. Száz dióból egy jutott ebben az évben a jövő filmkészítőinek, akiktől a megújulást remélhetjük.

 

*

 

Szirtes a maga öntörvényű konokságával készíti új filmjét, a Lumière-t. Persze ezek a saját tekercsei, csak a felvételek készítésekor használt technika ugyanolyan, mint régen. Talán a legeredetibb tisztelgés a film születésének századik évfordulójára. Pénzt, támogatást ebben az évben csak a BBS-től kapott. 1993-ban a Magyar Mozgókép Alapítvány az állami költségvetésből 831 millió Ft-ot, 1994-ben 740 millió Ft-ot kapott, a BBS filmkészítésre 8,4 millió Ft-ot. (Az MMA és az MTV közötti szerződés felrúgása 10,9 millió Ft-tól fosztotta meg ebben az évben a Stúdiót.) Az állami költségvetés 1995-re előirányzott filmtámogatási keretösszege 540 millió Ft. Vajon mennyit tudunk majd adni a film születésének századik évfordulóján Szirtesnek? Bódy tíz éve halott, ötven éves lenne, ha, ha… Lesznek-e mozik, amelyek vetítik filmjeit akár csak pár száz nézőnek is? Mert lehet, hogy már a mozik működtetésére sem lesz pénz. Olyan mozik működtetésére, amelyek például Bódyt játszanának.

 

*

 

Külföldi példák sora mutatja, hogy a hetedik művészet nem létezhet protekcionista törvények nélkül. A szakmai konszenzus és a filmtörvény hiánya idézte elő a jelenlegi helyzetet, amelynek első komolyabb áldozata a BBS lehet.

 

*

 

A BBS, a magyar mozgókép-kultúra területén tevékenykedő fiatal alkotók közössége, 1990. január 1-jétől alapítványként működik. Az alapító okirat elválaszthatatlan melléklete a működési szabályzat, amely a Stúdió 33 éves története alatt lényegében nem változott. Krisztusi korba ért az oly sok vitát kavart filmeket létrehozó Stúdió. A társadalmi, gazdasági, politikai helyzet változása kényszerítő erővel téteti fel a kérdést: hogyan tovább? Lesz-e erő az athéni demokrácia elvei alapján működő szervezet megújítására, vagy a diktátorok kora következik? A szűkebb és tágabb környezetünkben zajló folyamatok egyaránt esélyesnek mutatják mindkettőt, szent hitek nevében veselkednek egy másnak az erők.

A centúrió élesíti tőrét.

 

*

 

A sikeres Titanic Fesztivál zárása napján érkezett meg SZ. SZ. barátom, aki hat hónapot töltött egy buddhista kolostorban. Mestere három visszatérést, három elindulást engedett neki. Felkeresheti régi élete színtereit, elrendezheti dolgait. Ha háromszori visszatérés után is elvágyik, alkalmatlan a Tanra. Sorsom úgy hozta, elindulhatok én is. Lesz-e erőm visszatérni? Lesz-e ottmaradni?

 

1994. október 18.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 25-26. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=789