KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földrengés Tokióban

Farkas András

 

Japán ma is titokzatos ország, s nem csupán a keleti egzotikum, de a félelmes fejlettség is ámulatra késztetheti az európai szemlélőt. A „japán csoda” hátterében azonban veszélyes feszültségek is lappangnak: a társadalom hatalmi és technikai viszonyai között az ellentmondás mind föloldhatatlanabb; az ősi hagyomány és a világszintű tudomány egyre kevésbé fér meg egymás mellett.

A Földrengés Tokióban című japán filmnek, melynek forgatókönyvét Shindo Kaneto írta, ez az antagonizmus szolgált alapul; vagyis, hogy miként reagál a speciális hatalmi mechanizmus a tudomány vészjelzéseire, s mihez vezet, hogy e kétféle viszonylatrendszer között dadog a kommunikáció. (A következményeket már a mű formája, a katasztrófafilm is jelzi.) Társadalmi indokait tekintve tehát akár remekmű is lehetne. De nem az. S nem is annyira japán, mint inkább hollywoodi ez a film. Óriási lehetőségeket hagy kiaknázatlanul. Mert csak megpendíti, hogy a bürokrácia Japánban (is) pusztítóbb, mint egy földrengés; hogy a tekintélyelvűség hosszútávon (ott is) tragédiát idéz elő; hogy az erkölcsi konvenciók szétroncsolhatják a régi és az új malomkövei közt őrlődő családokat; hogy „Tokió törékeny város”. Igaz, ezek a drámák néhol Shindo művészetének erejével villannak föl!

A film egésze azonban inkább a Pokoli toronyhoz hasonlatos. Kár, hogy a rendező, Omori hitvallása nem így hangzik: „annyira szeretem Hollywoodot, hogy el nem feledhetem Japánt”...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7003