KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Faculty - Invázium

Varró Attila

 

A texasi Robert Rodriguez eddigi életműve alapján nyugodtan nevezhetné magát Reneszánsz Rendezőnek, még monogramot sem kellene cserélnie fejkendőin: szellemi hazája antik műfajaiba lehel új életet (ranchero-filmek Peckinpah-módra, mexikói vámpír-horror tarantinósítva), biztos léptű polihisztorként eligazodva a zsánerfilmek labirintusában. A reneszánsz és a manierizmus között azonban keskenyebb a határsáv, mint Mexikó és az USA között: erre friss filmje, a Faculty a legszemléletesebb példa.

Rodriguez ezúttal a hidegháborús űrinvázió-filmet helyezte át az ohio-i Kevin Williams Gimnázium repedező falai közé, amelynek lakóit idegen lény fertőzi meg egy intergalaktikus hatalomátvétel kezdő hadmozdulataként. Paranoiás tinédzser-horrorjához az ősforrás helyett a feldolgozásokból merít: konkrét jeleneteket, képi gegeket, dialógus-részleteket emel át Carpenter Dologjából és a két Testrablók-utódból, a hézagokat pedig korai Cronenberggel és egy Alien/Lény-féle fináléval tölti ki. Remake-be szabott testrészekből álló szörnye mégis életképes - hála egyetlen kicsiny szikrának. A Faculty fülbemászói ugyanis valódi utópiát kínálnak a lepusztult középiskolának: a tétova, jellegtelen tanári kar megizmosodik, felszámolja a diák-önkényt és a rejtett drog-készleteket, kreatívabb, sőt humánusabb oktatási módszereket választ - a diákok közt megszűnnek a szigorú kaszt-határok, még a legelesettebbek is csúcsragadozóvá fejlődnek. Hiába pusztul el látványos keretek közt az anyakirálynő, a záró képsorok édenében álma megvalósulni látszik: minden diák rendi lesz, nincs több deviáns (leszbikus, anarchista, sci-fi rajongó), csak médiasztárok és futball-hősök - a (p)orosz utas módszer idegenben győzi le a humánpedagógiát...

Figyeljük együtt az eget, kétségbeesett magyar kollégák! Ha szerencsénk van, hozzánk is eljönnek a hajdani megszállók csápos leszármazottai, hogy iskoláinkban helyreálljon a rend, és július négyről szóljon az ének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4436