KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robin Hood

Fáber András

 

Az igazságtevő, szabadító, idegen uralom ellen lázadó és lazító, népmesékből az irodalomba, krónikák lapjairól a nép eszmevilágába vándorló hősök sorában Robin Hood mintegy középúton van Jeanne d’Arc és Teli Vilmos, Bánk bán és Rózsa Sándor között. A királya megbízásából hazájába rangrejtve visszaérkező, s a prédáló normannokkal erdei rablóvezérként szembeszálló szász lovag joggal vált szépirodalmi alkotások (Ben Jonson, Walter Scott, sőt Mándy Iván), illetve filmek kedvelt figurájává (ez utóbbiak közül elég, ha a Kertész Mihály-féle romantikus feldolgozásra utalunk, Erről Flynn-nel a címszerepben, vagy a Richard Lester rendezte humoros verzióra, Sean Connery emlékezetes alakításával – nem beszélve a Marian-t alakító Olivia de Havilland-ről, illetve Audrey Hepburn-ről): alakmásai szinte mindmáig fel-feltűnnek a szorongatott, megszállt, elnyomott kis népek mitológiájában, folklórjában. A szász-normann kompromisszum ehhez képest igen régen és szerencsés kimenetellel köttetett meg: az etnikai és nyelvi keveredés folytán máig meghatározó kultúra és civilizáció jött létre belőle, világméretekben meghatározó jelleggel.

A ki tudja, hányadik amerikai filmváltozatnak az ember a „Mr. Robin és a sherwood-i balhé” címet adná, annyira érződik rajta annak a közegnek a hatása, amelyben született. A címszerepet alakító színész részint a vadnyugati cowboy-klisék, részint a chicagói gengszter-figurák eszköztárából építkezik, s a kamera érzékelhető gyönyörűséggel időz reccsenő koponyacsontokon, féregrágta, megkínzott tetemeken, nyílvesszők nyomán kibuggyanó beleken. A fairy tale elegyítése a naturalizmussal azonban nem Chaucert vagy Boccacciot, de még csak nem is Pasolinit idézi, hanem a mostanság divatos akciófilmek esztétikai kánonjait. Tudtuk, hogy a nagy vándortémákat minden korstílus magához hasonlítja (Moissi frakkos Hamletjének láttán is sokan berzenkedtek), de erősen gyanítjuk, hogy Robin Hood figurája ezúttal nem az aktuális feldolgozás révén, hanem annak ellenére bizonyul továbbra is maradandónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4162