KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bán Róbert (1925–2003)

Kelecsényi László

 

1965-ben vagy ’66-ban jártunk. Az Egyetemi Színpad egyik filmvitáján tűnt föl különös alakja. Ferde metszésű szemei, koromfekete haja egy távol-keleti urat sejtettek. Míg meg nem szólalt, folyton rajzolt. A raccsolása pedig a franciákat idézte. Az új hullám taraján lebegtünk, itt, Pesten legalábbis. De se nem japán, se nem gall – Bán Róbert volt a szavaival azonnal figyelmet keltő úriember a bölcsészkari teremben. Oda kellett figyelni rá. Metszően okos dolgokat mondott. Akkor már hírneves filmkritikus, s épp az idő tájt debütáló rendező.

Bárdos Artúr tanoncának, a pszichológia-művészettörténet szakot politikai újságírásra cserélő, majd azért a filmfőiskolát is kijáró Bán Róbertnek épp akkor mutatták be első önálló játékfilmjét. Negyvenéves múlott éppen. A Játék a múzeumban nem lett filmtörténeti alapmű, kézikönyvek állandó hivatkozási alapja. A mesterség biztos tudásáról tanúskodott, mint ahogy önálló rendezői pályafutásának további darabjai. Három-négyévente tett le az asztalra egy-egy újabb filmet. Kötelességének tudta, hogy szórakoztassa a nézőket. Készített színészekre építő vígjátékot (Mi lesz veled, Eszterke?), vérbeli krimit (A gyilkos a házban van), korhűen szellemes irodalmi adaptációt (Kísértet Lublón).

A filmes szakma mindenese volt. Se szeri, se száma különféle felvállalt szerepeinek. Éveken át szinkronrendező, majd mások ötleteinek útját egyengető dramaturg, az amatőr-filmesek elnöke, filmforgalmazási tanácsadó, a filmtörténet főiskolai tanára. Amikor már nem jutott önálló rendezéshez, kitalált magának egy új feladatot. Jávor Pál megannyi mozi-varázslatából összerakott egy ráadás-filmet (A Jávor, 1986) Egy pillanatra sem szűnt meg filmesnek lenni. Még a tavaly decemberi sajtóvetítéseken is felbukkant összetéveszthetetlen alakja.

Most végleg elment, aki egész életét a mozi nem szűnő bűvöletében töltötte. Nemcsak filmes volt, de remekül rajzolt is. Lesz-e vajon, aki ennek a celluloid-szalagtól mostanában végképp búcsút vevő nemzedéknek portré-sorozatát egyszer megrajzolja?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2063