KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szem

Nevelős Zoltán

A hongkongi születésű Pang ikrek Bangkokban készítették első közös játékfilmjüket 1999-ben. A Bangkok Dangerous egy süketnéma bérgyilkos szívszaggató történetét mesélte el elegyítve Wong Kar-wai Csungking expresszének képi trükkjeit és atmoszféráját John Woo érzelmes-véres akcióoperáinak látványosságával, míg a történet szerelmi szála erősen a Leon, a profira hajazott. A sokkolóan brutális képsorokat is tartalmazó film inkább irritálóan mesterkélt, mintsem bármilyen szempontból izgalmas darab volt, egzotikumának és divatos tematikájának hála mégsem szerepelt rosszul az európai és amerikai fesztiválokon.

A szem hasonlóképp sikerfilmekből összeollózott darab, de a Bangkok Dangerousszel ellentétben egyáltalán nem rossz. Egy fiatal, vak lány szaruhártya-átültetés után látni kezd – ráadásul többet a szokásosnál: látja a halottakat is, mint a kissrác A hatodik érzékben, sőt egy idő után rájön, hogy jövendő tragédiákat is képes előre látni, ami a Végső állomás alapötlete is. A lány elindul hát (a rá szemet vető fiatal doki társaságában), hogy felkutassa egy thaiföldi kisvárosban azt a halott lányt, akinek a szemét megkapta, és akinek még maradt valami elintézetlen ügye e világon (itt A hetedik érzék és A kör köszönnek vissza). Ha azonban az eredetiség kérdését félretesszük, a film minden téren a „jó” kategóriába esik: a képek gyönyörűek, a cselekmény elegánsan lassú ritmusa végig összhangban marad a titkok izgalmas kibontakozásával, a történet építőkockái végül kerek egésszé állnak össze, a kísértetes jelenetek pedig hátborzongatóak – akkor is, amikor nem a háttérben életlenül látszó alakról van szó, hanem egy korábban ismert szereplőről derül ki, hogy már „odaát” van.

A szem ugyanakkor időközben „eredetivé” is vált, az ikrek ugyanis az idén el készítették A szem 2.-t, amely más szereplőkkel variálja tovább a formulát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1962