KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld könyv

Pethő Réka

Green Book – amerikai, 2018. Rendezte: Peter Farrelly. Írta: Nick Vallelonga és Brian Hayes Currie. Kép: Sean Porter. Zene: Kris Bowers. Szereplők: Viggo Mortensen (Tony Lip), Mahershala Ali (Don Shirley), Linda Cardellini (Dolores), Dimitrij Marinov (Oleg). Gyártó: Participant Media / DreamWorks Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 130 perc.

 

A kiszámítható és önismétlő termékeket gyártó filmiparban időről időre előkerül egy-egy olyan alkotás, ami frissességével és a kasszasiker-fordulatok nélkülözésével, váratlanul tesz szert kiemelkedő népszerűségre: a Zöld könyv, Peter Farrelly igaz történet alapján készült filmje (melyet az egyik főhős fia, Nick Vallelonga írt) is ezek közé tartozik. A hatvanas években járunk az Egyesült Államokban, ahol a jómódú fehér körökben hatalmas népszerűségnek örvendő fekete zenész, Don Shirley úgy dönt, eleget tesz a meghívásnak és koncertturnéra indul a déli államokban is, ahol ekkor még tombol a nyílt rasszizmus. Azt azonban alaposan meg kell választania, ki kíséri el az úton sofőr-testőrként, így kerül a képbe a pimasz és laza olasz kidobóember, Tony Lip. Kettejük útjáról szól Farrelly filmje, pontosabban arról, hogyan hat egymásra ez a két tökéletesen különböző világból érkező és eltérő értékrenddel rendelkező ember.

A Zöld könyv attól működik igazán jól, hogy miközben beszél a rasszizmusról és annak minden társadalmi abszurditásáról (miközben az előkelő, sznob fehér közönség teltházzal és hatalmas tapssal fogadja a zenészt, azt már nem engedi meg, hogy használja a mosdót, inkább kiküldik a kert végi budiba), a középpontjában sokkal inkább a személyes identitáskeresés áll. A megalázó helyzetet elszenvedő fekete zenésznek nem az a legnagyobb problémája, ahogy bánnak vele, hanem hogy ő maga sem döntötte még el, pontosan mit képvisel és minek vallja magát. A remekül kidolgozott karakterek és kiváló dialógusok mellett Viggo Mortensen játéka a legemlékezetesebb a filmben: egyszerű bevándorló karaktere még épp nem parodisztikus és erőltetett, „teljes testtel eljátszott” poénjai viszont tökéletesen működnek. A Zöld könyv tehát az a fajta „fontos film”, ami nem csak bemutatott témája miatt jelentős, de egyben szórakoztató alkotás is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13982