KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az 54. hadtest

Pápai Zsolt

Pápai Zsolt

Glory – amerikai, 1989. Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Matthew Broderick, Morgan Freeman, Denzel Washington. Forgalmazó: Sony. 122 perc.

 

A feketék – színészek és hősök – emancipációja a hollywoodi filmben a szolid ötvenes évekbeli kezdetek után a hatvanas–hetvenes dekád Reneszánszában erősödött meg, aztán a nyolcvanas évek második felében jutott el a csúcsra a Lángoló Mississippivel, a Bíborszínnel. Valamint minden idők egyik legkiválóbb háborús filmjével, Edward Zwick azóta klasszikussá nemesedett Az 54. hadtestével, amely a polgárháborúban fekete katonák részvételével felállított alakulat valós történetét meséli el. Az emancipáció és abolíció mellett a szolidaritás a film főszólama, de nem csak ezért hatásos és friss mindmáig, hanem a kivitelezése: ragyogó szerkezete, és példás ritmusa miatt, bónuszként pedig ott vannak a megkapó színészi teljesítmények. A rendező korszakos színészegyéniségek (Morgan Freeman és Denzel Washington) pályáját izzította be a filmmel, Matthew Broderick imágóját pedig újrafazonírozta.

Ritka, hogy egy nő nélküli mozi (regény, színmű, sőt: vers) ne keltsen hiányérzetet. Az 54. hadtestből hiányzik a női szereplő, a film mégis impresszív. Talán csak némi – a történet (férfi)melodrámai hangoltságából egyenesen következő – modorosságot lehet felvetni vele szemben, esetleg a dialógusokon is lehetett volna csiszolni valamelyest, ezekért azonban kárpótol a tempó centrírozása, a hangos akciók és a mélydrámai csendek keverésére épülő előadásmód: előbbire példa a hadtest első bevetését jelentő, James-szigeti csata, vagy a zárlatbeli ostrom, melyek harminc év távlatából is hatásosak, utóbbira Washington karakterének megkorbácsolása. Edward Zwick munkája a hasonló témájú, bár nem feltétlenül hasonló műfajú kortárs mozik – a feketék elnyomását ábrázoló, egyúttal az önkény elleni lázadásukat is bemutató filmek – egyik legfontosabb ösztönzője és előképe, de azoknál jobban megmunkált, mívesebb. Egységesebb, jobb ritmusú, mint a Django elszabadul, gondolatgazdagabb és mélyebb, egyúttal karakteresebb és cselekményesebb, mint a 12 év rabszolgaság.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13628