KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Életem legrosszabb napja

Légembólia

Beretvás Gábor

Vajon Pólik József önironikus nemzedéki portréja lehet-e az újabb példa a magyar független filmezés életképességére?

 

A kilencvenes évek fiatal generációja úgy érezhette, hogy kikerült végre a diktatórikus hatalom nyomása alól, és egész életében habzsolhatja majd a szabadság friss levegőjét. Ha kidugjuk a fejünket kényelmes kis mofettánkból, akkor könnyen észrevehetjük, hogy ez nem feltétlenül lett így.

Mint minden vidéki egyetemi városnak, így Debrecennek is megvoltak a maga hősei. Vajda-iskola, Tankcsapda, szellemi pezsgés. Nem mintha a film története vagy képi világa különösebben utalna arra, hogy Debrecenben vagyunk. Nincsenek benne nagy dolgok, sem Nagyerdő, sem Nagyállomás, sem Nagytemplom. Épp ellenkezőleg, a kisember története ez, aki egykor naggyá is válhatott volna.

Az ötvenedik éve felé araszoló rendező a saját félelmeit, illetve generációja félresiklott tagjainak élethelyzetét próbálja megvillantani sajátos iróniával. Az egykori balázsbélás Pólik első kisjátékfilmje, a Lamm (1998) sikere után ugyanis hamar a zeneiparban találta magát, és számos klipet készített, többek között az Animának és a Tankcsapdának. Ide sorolandó a nyolcas kamerával rögzített Kicsikét, vagy akár az 1999-es legjobb klipként díjazott Mennyország tourist. Pólik eközben vált a filozófia doktorává, majd leginkább a filmes képzést erősítette először az egri Eszterházyban, majd a Debreceni Egyetemen. Drámái, novellái, filmesztétikai tárgyú írásai számos orgánumon olvashatók. A társadalmi normáknak megfelelően munkálkodó Pólikban mégis végig ott mocorgott a tudományos mellett az érzékeny művészi ikererő, mely saját maga és egyben kortársai problémáinak megragadásában kulminált. Valószínűleg ezért is készült el ez a sajátos hangvételű low budget film Debrecenben.

Ha azt mondjuk, hogy Debrecen és film, akkor önkéntelenül is Hajdu Szabolcs jut eszünkbe. Érdekes módon a két rendező pályájának megvannak a maga hasonlóságai. Mindketten képesek kis pénzből is filmet készíteni, szívesen dolgoznak autodidakta színészekkel, mindkettejükre hatott Tar Sándor prózája, s még korban is közel állnak egymáshoz.

A közel kétmillió forintos büdzséből készült Életem legrosszabb napja nyugodtan nevezhető generációs filmnek. Kallódó karaktereit alig festette meg eddig a magyar film – igaz, Pólik nemzedéktársait láthattuk fiatalon a Moszkva tér-ben, a mai 25-30 éves későkamaszkort pedig Reisz Gábor mutatta meg Van…-ban. De mivel ehhez a történethez nem a fővárosi miliő szolgáltat hátteret, így az Életem legrosszabb napja leginkább Hajdu 1998-as Necropolisával rokonítható.

A történet főszereplője a jó svádájú festőművész, András (Gelányi Imre), akit a sors fintora következtében épp az ötvenedik születésnapján hagy el váratlanul barátnője, a nála több mint húsz évvel fiatalabb Nóra (Mészáros Ibolya). Az addig felszínen lebegő András így egyre gyorsabb merülésbe kezd az önvizsgálat tengerében. Részint mostohaapja (aki módfelett hasonlít Jávor Pálra) iránt érzett indulatait próbálja meg kormányozni, miközben igyekszik gyermekkori traumái mélyére ásni. Másrészről pedig a helyes utat keresi a jövő felé. Így bonyolódik majd különböző lenge kalandokba elhunyt anyja barátnőjével (Kókai Gabriella), míg annak pszichopatikus jellemvonásokkal felpuffasztott fiát (Marczin I. Bence) is kezelnie kell. Vagy így sodródik olyan események forgatagába, ahol egy kurvát (Sőreghy Ágnes) tévedésből megmenteni akaró stricivel (Nyitrai Illés) kerül többszöri szó- majd ütésváltásba. Színesíti még a történetet egy béralku egy némileg fenyegető, és kellőképpen perverz vállalkozóval (Kelemen István), egy véletlen találkozás egy régi iskolatárssal (Szabó Elemér), vagy abszurdba hajló párbeszédek sokasága a főhős útjába sodródó figurákkal. András így az egyre nagyobb nyomásból pánikszerűen igyekszik a levegő felé. Míg a benne haldokló művész a kiutat keresi, rájön arra, hogy csak a múzsa csókja szabadíthatja fel, vagy tán még az sem. Mi lesz vajon a sorsa? Keszonbetegség? Egyfajta asphyxia? Talán kiderül majd az ötvenegyedik születésnapon.

A filmen látszik, hogy filmtörténeti műveltséggel bíró író és rendező munkája. Utalásai a filmtörténet számos remekére (Taxisofőr, Utolsó tangó Párizsban, Takeshi Kitano-figurája) viszont egyáltalán nem erőltetettek. Az Életem legrosszabb napja egyedien fanyar humorú film, mely remélhetőleg Debrecenen kívül is megtalálja majd a maga közönségét.

 

ÉLETEM LEGROSSZABB NAPJA – magyar, 2017. Rendezte és írta: Pólik József. Kép: Molnár István. Zene: Vidovenyec Zsolt. Szereplők: Gelányi Imre (András), Mészáros Ibolya (Nóra), Sőreghy Ágnes (Carmen), Kókai Gabriella (Piroska), Nyitrai Illés (Sanyi), Fóris Judit (Magda), Marczin I. Bence (István), Kelemen István (Doki), Szabó Elemér (Tibor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13492