KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pizsamaparti

Kovács Kata

Siv sover vilse – svéd-holland, 2016. Rendezte: Lena Hanno és Catti Edfeldt. Írta: Pija Lindenbaum könyvéből Lena Hanno és Thobias Hoffmen. Kép: Gabriel Mkrttchian. Zene: Merlijn Snitker. Szereplők: Astrid Lövgren (Siv), Lilly Brown (Cerisa), Henrik Gustafsson (Nils), Sofia Ledarp (Alva). Gyártó: Snowcloud Films / Viking Film / SVT. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 80 perc.

 

Az Ahol a vadak várnak skandináv megfelelője egyszerre invitál a gyermeki fantázia rémisztő és izgalmas birodalmába és kínál szórakozást az egész családnak. A hétéves Siv életében először alszik új barátnőjénél, a különös nevű, féktelen lánynál, Cerisánál, és a villanyoltás után az egyébként sem szokványos este még több furcsasággal folytatódik. A jól ismert toposzok, mint az érzékeny főhős életébe belépő kissé vad és egzotikus új barát és a fantáziavilágban felbukkanó különös állatok, megelevenedő tárgyak és érdekes kalandok adják a film vezérfonalát, és az első ottalvós buli átélésének története miniatűr coming of age elbeszéléssé is avatja a Pizsamapartit.

A film fő erénye a gyermeki nézőpont képileg és hangban is igényes megragadása, az atmoszféra érzékletes megjelenítése. A nyitóképen a sarki fényt látjuk, s a történet egyik alapköve mindvégig a skandináv tradíció, és mindaz a mese- és képzeletvilág, ami egy hosszú, négy fal között töltött tél, a sok-sok jellegzetesen északi télvidító szokás (gyertyagyújtás, ezernyi égősor, mézeskalácsok) és egy különös, idegen birodalom (a lakás furcsa színei, a festmények, könyvek, a bogaras nagymama, a sok furcsa állat) együttes hatására egy gyerek fejében megelevenedik. Valahol az álomvilág közepén a cselekmény mégis megtorpan, a történet nem vesz valóban izgalmas fordulatot, a látványelemek is inkább csak ismétlődnek, nem fokozódnak, végül a gyermeki szubjektivitás is kikopik a filmből. Így marad egy egyszerű, hangulatos történet egy kislány kalandos álmáról élete első pizsamapartiján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12966