KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titkok és vallomások

Csiger Ádám

Le confessioni – olasz-francia, 2016. Rendezte és írta: Roberto Andò. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Toni Servillo (Salus), Connie Nielsen (Claire), Moritz Bleibtreu (Klein), Daniel Auteuil (Roché). Gyártó: Bibi FilmTV / RAI Cinema / Barbary Films. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 108 perc.

 

A hasonlóságok a Viva la libertá - Éljen a szabadság! és a Titkok és vallomások között nem merülnek ki az író-rendező Roberto Andò és Toni Servillo, A nagy szépséggel befutott színész-főszereplő személyében. Ezúttal is egy különc kívülálló hoz változást egy közösség életébe: míg előző munkájukban az olasz ellenzéki párt felszívódott vezetőjét kellett titokban lecserélni annak bolond ikertestvérére, ezúttal egy szerzetes jelenik meg egy befolyásos személyekből álló, összeesküvésekkel rendszeresen gyanúsított társaság csúcstalálkozóján, az IMF-vezér meghívására. A korábbi film egy magas rangú politikus, az új pedig a Valutaalap fejének megváltástörténete, ezúttal Agatha Christie-t idéző kamara-krimibe csomagolva. Nem véletlen, hogy a Meggyónom című Hitchcock-thrillert emlegetik benne: az IMF-fejes gyón a papnak a találkozó előestéjén, majd reggel holtan találják, és vendégét gyanúsítják, mivel a hulla fején talált zacskó az ő tulajdona – és ahogy az ellenzék vezetőjének önkéntes száműzetése is keresztülhúzta a pártvezetés számításait, úgy a Valutaalap igazgatójának pálfordulása is szabotálja a csoport terveit.

A filmet ellipszis-dramaturgia és flashback-szerkezet működteti: az igazgató vallomását visszaemlékezésekben csepegtetik, csak a fináléban adva meg a kulcsfontosságú információmorzsát. Narratív trükkök ide vagy oda, az alkotók előző filmjével ellentétben a Titkok és vallomások mindenben kiszolgálja a legszélesebb közönség elvárásait és előítéleteit. A csoport tagjai még a mindennapi rutinjukhoz képest is gonosz összeesküvést szőnek, egyikük pedig egy őszinte pillanatában egy mondaton belül hasonlítja a bankokat a maffiához és a titkos társaságokhoz. Csak azt nehéz eldönteni, kinek jutottak kínosabb szövegek, a hithű papnak (Isten figyelmét semmi nem kerüli el”) vagy a cinikus IMF-vezérnek (a demokrácia hazugság”).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12920