KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Carmina megoldja

Forgács Nóra Kinga

Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta: Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus (Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos. 70 perc.

 

A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett, Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként” viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják, de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a hétköznapokat, máris működik az egész.

Az alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11747