KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joséphine

Alföldi Nóra

Joséphine – francia, 2013. Rendezte: Agnès Obadia. Írta: Samantha Mazeras és Agnès Obadia. Kép: Romain Winding. Szereplők: Marilou Berry (Joséphine), Mehdi Nebbou (Gilles), Bérengère Krief (Chloé), Amelle Chahbi (Rose), Charlie Dupont (Julien). Gyártó: Les films du 24. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 88 perc.

A franciák a nemzeti szellem azon csodás hagyományaival rendelkeznek, hogy ha valamijük hiányzik, akkor azt hazai nyersanyagokból, saját szájízük szerint legyártják maguknak. Eképpen csapott le a francia szórakoztatóipar a lassan kissé kopottkásnak minősülő ám még mindig népszerű, önvizsgáló szinglik hajmeresztő kalandjait bemutató romkomra, az egyoldalas képregényeken alapuló Joséphine-re. Az ifjú szőkeség a rajzasztalon aprócska egymondatos jelenetek főhőse, nagyvásznon azonban igazi párizsi metropolitaként, Bridget Jones-t meghazudtolva szerencsétlenkedik, gegparádék közepette önnön sorsát rontja, miközben álmai férfiját keresi, pedig az ott sertepertél az orra előtt.

Joséphine-nek van saját története, egy nős szeretője, három barátja, egy macskája. Nasikirálynőként chipses zacskókkal osztja meg fekhelyét, és annyi esze nincs, hogy amikor az egyik pácból a másikba lopakodik saját lakásának parkettáján, levegye 20 centis sarkú körömcipőjét. Az önreflexív, ám saját egójával és öntudatával magányosan küzdő, felületes benyomásokra építkező hölgyjelenség tehát elviekben mindig vicces, még akkor is ha elnagyolt és húszezerszer látott konfliktusokba keveri magát. Joséphine BD-mivoltából egyetlen dolgot őrzött meg: főhősének szürreálisan nagy farát, amelyet azonban Agnès Obadia rendezőasszony nem tudott vagy óhajtott kellőképpen absztrahálni. Eképpen az a fajta lány válik belőle, aki szórakoztató ugyan, de mindig ugyanazokat a vicceket és sztorikat meséli, ráadásul a kelleténél mindig hosszabban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11626