KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hősök 2.0

Joe Johnston: Amerika Kapitány

Mindenki kapitánya

Kovács Marcell

Az Amerika kapitány ugyanazzal a régi, de örökérvényű bájjal bír, mint Tarzan vagy Indiana Jones múlt századi kalandjai.

Meglepõ, hogy az idegen hatalmak ellen nemzetiszínû jelmezben hadakozó szuperhõs kalandjai a sok-sok éves tervezgetés után éppen akkor kerülnek világszerte a mozikba, amikor az amerikai külpolitika görcsös igyekezettel próbálja meggyõzni a világot arról, hogy a fenyegetõ fellépés a múlté, és a jövõben fegyverek helyett a diplomácia eszközével oldja meg a konfliktusokat. Különösen azok csodálkozhatnak ezen az idõzítésen, akik a figurát inkább csak képrõl, a világrendõr Egyesült Államok szimbólumaként ismerik a sajtóból. Pedig az rögtön látható, hogy Amerika kapitány nem a géppisztoly ravaszába kapaszkodó, habzó szájú, kockafejû tengerészgyalogos. Nem a Zöldsapkások vagy az Ütközetben eltûnt felsõbbrendû ítéletvégrehajtója, olyan lelki alkattal bajosan csinálhatott volna több évtizedes karriert a balos Marvel égisze alatt. Születésekor, a negyvenes évek elején ugyan még kifejezetten a náciellenes propaganda eszköze volt, ám hamar kikupálódott, és egy rövid hidegháborús komcsivadász idõszak után búcsút intett az aktuálpolitikának, azóta szuperhõs-kollégáihoz hasonlóan szigorúan a fantázia világából támadó veszedelmek elhárításán fáradozik.

Akárhogy is, Amerika kapitány színre lépését nem lehetett tovább halogatni, hiszen már a sütõben a Bosszúállók-mozi, a Marvel következõ nagy dobása, amelynek felvezetéseként évek óta ismerkedünk a legendás szuperhõs-csapat tagjaival. Vasemberhez, Hulkhoz és Thorhoz már volt szerencsénk, esetleg többször is, a róluk szóló filmek végére biggyesztett Bosszúállók-reklámokban pedig láthattuk a csapatkapitány Nick Fury-t, a legújabb divat szerint, feketén.

Az érdeklõdés felkeltésére szánt elõzmény-filmek sorában az Amerika kapitány az utolsó, ami jó hír, és ami még jobb, hogy mind közül ez a legjobb. Christopher Markus és Stephen McFeely forgatókönyvírók Joe Johnson rendezõvel kedves, szellemes és roppant szórakoztató mozit hoztak össze, egy igazi, régi vágású nyári kalandfilmet, a klasszikus recept szerint. Nem véletlen, hogy a muzeális kalandfilm kifejezés jut rögtön az ember eszébe, az Amerika kapitány ugyanazzal a régi, de örökérvényû bájjal bír, mint Tarzan vagy Indiana Jones múlt századi kalandjai. Nyugodt szívvel mondhatnánk persze akciófilmnek is, mert az alkotók becsülettel teljesítették ez irányú kötelezettségeiket. Dúl a harc földön, vízen, levegõben, akár ellenséges tengeralattjárót kell feltartóztatni, akár elszabadult robotrepülõgépet, a Kapitány mindig tettre kész. A csihi-puhi azonban csak a körítés, a film valódi karakterét a kalandot a románccal huncutul keverõ történet, az eleven figurák és az emlékezetes párbeszédek adják.

Johnson és alkotótársai nem kívánták megváltani a világot, nem volt szándékuk forradalmi technikákkal megalkotni a képregény mozgóképes mutációját, vagy önmarcangoló, egzisztencialista hõsökkel nagykorúvá tenni a szuperhõsmozit. Arra vállalkoztak csupán, hogy újra elmondják az unalomig ismerõs mesét a girhes kissrácról, aki hõs akart lenni. És a fordulatos forgatókönyv, valamint a legapróbb részletekre is gondosan figyelõ, vizuális gegekben gazdag rendezés révén sikerül alaposan meglepniük a Marvel-filmektõl megcsömörlött közönséget. Okosan tartották magukat a klasszikus történethez, a sztori a második világháború alatt játszódik, ördögi nácik ellen folyik a harc egyszerre valóságos és meseszerû környezetben. Johnson a Rocketeerben már bizonyította, hogy képes a történelmi múltat a fantasy álomszerû köntösébe öltöztetni. Azóta ugyan nem készített e korai kis remekléshez fogható mozit, de az Amerika kapitány újra varázslat. Hellboy bemutatkozása és a második Pókember-film óta nem láttunk ilyen megkapó, könnyed és játékos szuperhõs-mesét.

Amerika kapitány volt az elsõ szuperhõs, aki, még a negyvenes években, a filmvászonra költözött, és késõbb is született néhány méltán feledésbe merült mozgóképes feldolgozása. Johnson filmje azonban végre olyan változat, amelyik kiállja a jó szuperhõsmozik próbáját: lelkes kiskamasszá változtatja legfásultabb nézõjét is.

AMERIKA KAPITÁNY: AZ ELSÕ BOSSZÚÁLLÓ (Captain America: the First Avenger) – amerikai, 2011. Rendezte: Joe Johnston. Írta: Christpher Markus és Stephen McFeely. Kép: Shelly Johnson. Zene: Alan Silvestri. Szereplõk: Chris Evans (Steve Rogers), Hayley Atwell (Peggy), Hugo Weaving (Schmidt), Tommy Lee Jones (Phillips), Sebastian Stan (Bucky). Gyártó: Marvel Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10753