KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jumurta – Egy falusi temetés

Vincze Teréz

Yumurtatörök-görög, 2007. Rendezte: Semih Kaplanoglu. Írta: Orçun Köksal és Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Nejat Isler (Yusuf), Saadet Aksoy (Ayla), Ufuk Bayraktar (Haluk), Tülin Özen (Sahaftaki Kadin), Semra Kaplanoglu (Zehra). Gyártó: Inkas Film / Kaplan Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 97 perc. 

 

 

Semih Kaplanoglu török rendező filmje „Tojás–Tej–Méz” című filmtrilógiájának harmadik darabja, abban az értelemben, hogy a sorozat elsőként elkészült részeként a trilógia és a főszereplő (Juszuf) történetének végét meséli el. És azzal, hogy a vége készült el először teljességgel véget is ér a hasonlóság Kaplanoglu filmje és a Csillagok háborúja sorozat között. Ez a mű ugyanis egy vérbeli fesztivál favorit, a művészfilmes minimalizmusra kiéhezett vájtszeműeket célzó darab, a török filmnek abból a válfajából, mellyel a magyar mozikban is találkozhattunk már Nuri Bilge Ceylan 2003-ban Cannes-i nagydíjat nyert filmje, a Messze jóvoltából.

Amikor egy film a ködös mezőn felvett két és félperces beállítással kezdődik, nem kell André Bazinnek lenni, hogy kitaláljuk, nagyjából minek nézünk elébe. A kérdés inkább az, hogy az elszánt művészetakaráson kívül sikerül-e a rendezőnek kihoznia valamit abból, hogy a vágások számán kívül minimálisra csökkenti a kameramozgást, az akciót, a szereplők közötti verbális interakciót, ugyanakkor maximalizálja a szimbolikus értelmű képeket, tárgyakat, cselekvéseket és félmosolyokat. Kaplanoglu rendre mind beveti ezeket az eszközöket annak érdekében, hogy a városi, elidegenedett középkorú költő rég elhagyott szülőfalujába és kulturális gyökereihez való visszatérését ábrázolja. A visszatérés oka anyja halála, s a film elsősorban a gyász filmje. Művészileg nem is teljesen sikertelen vállalkozás, vannak csodálatos és megrendítő pillanatai, valamint igen erős a főszerepet alakító Nejat Isler jelenléte. Ugyanakkor vannak rémesen erőltetett giccses szimbólumok is, amik a film összhatását kifejezetten rombolják.

A film címében szereplő török szó jelentése egyébként: tojás, amit – tekintve a film erőteljes szimbólumhasználatát – nem ártott volna valahogy átmenteni a magyar címadásba, s nem hagyni, hogy az idegen csengésű cím képzeletünkben a filmet inkább az Egri csillagok félszemű törökjéhez, mint az élet és a feltámadás szimbólumához kösse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9818