KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lelkek karneválja

Kovács Marcell

Carnival of Souls – amerikai, 1962. Rendezte: Herk Harvey. Szereplők: Candace Hilligoss, Frances Fiest, Sidney Berger, Art Ellison, Herk Harvey. Forgalmazó: Cinetel. 74 perc.

 

Igazi ínyencfalat a horror műfajában a Lelkek karneválja, varázslatos, kábító látomás, túlzás nélkül illethető a költői jelzővel, miközben ordít róla, hogy aprópénzből készítették hozzá nem értő kezek. Az ellentmondás látszólagos. Az olcsó rémfilmek között tengernyi a dilettáns munka, ám közülük nem egy bizonyítja, hogy a mozgóképes nyugtalanítás és félelemkeltés sikere nem feltétlenül a technikai pallérozottság függvénye. És Herk Harvey nem is volt igazán amatőr, egy oktatófilmeket gyártó kis cégnél dolgozott, de tény, ez volt az első játékfilmes próbálkozása – és ez is maradt az egyetlen. Harvey az ötletgazda, a rendező, a producer, és ő az egyik főszereplő is. A különös filmre jellemző módon a halál néma követének szerepét osztotta magára.

A Lelkek karneválja a legszebb halálfilmek egyike. Mintha Ambrose Bierce Bagoly folyója ihlette volna, azt a rövidke pillanatot ragadja meg és merevíti ki, amelyben a lét a nemlétbe fordul át. Főhőse, Mary, az orgonistalány egy autóbaleset egyetlen túlélőjeként keresi a visszautat az életbe, de úgy érzi, végleg elveszíti a kapcsolatot az élők világával: a járókelők átnéznek rajta, kínzó látomásaiban szellemek üldözik. A korai hatvanas évek gótikus horror divatja idején született Lelkek karneválja dacolni látszik a műfajjal, első pillantásra inkább emancipációs melodrámának tűnik, holott a gótikus horror egy egészen sajátos variációját kínálja. A napsütötte kisvárosi környezet és a dübörgő kocsikkal randalírozó fiatalok stílusidegen motívumai mögül egyre határozottabb kontúrokkal sejlik fel a síri fenyegetés. A gótikus filmek tipikus helyszíne, a sötét bércen magasodó romos várkastély Harvey filmjében kiapadt tó partján árválkodó, egykor díszes fürdőpavilon. Varázslatos hely, a dermesztő homoktengerre néz, nyitott termeit átjárja a szél. Az enyészeté lett, akár az Usherek palotája. Itt gyülekeznek a túlvilág lények, hogy a film emblematikus jelenetében Mary zavarodott orgonajátékára szédült táncba kezdjenek. A vészjósló atmoszférát a különös hangzású zene teljesíti ki, és Gene Moore kísérteties, egyre tébolyultabbá váló orgonafutamai nyugtalanítóbbak, mint bármi, amit Les Baxter Corman Poe-filmjeihez írt. A mind gyakrabban felbukkanó szenvtelen, fakóképű szellemalak azonban inkább rokona a lelkeket az alvilágba szállító Khárónnak, mint Bava vagy Corman romantikus kísérteteinek. Harvey filmje azzal lép túl a kortársak míves munkáin, hogy nem tart igényt a gótikában a cselekményt mozgató szerelmi szálra. Szerencsétlen sorsú hősnőjének semmiféle vigaszt nem nyújt.

A párbeszédes jelenetek azok, amelyek a suta dialógus, a többnyire amatőr szereplőgárda iskolás szövegmondása és a szegényesen berendezett díszletek miatt ügyetlennek hatnak. A fantasztikumot hordozó képsorokban azonban Harvey remekel. A korai szürrealista film montázstechnikáját idéző bizarr képtársításai, a szokatlan világítási ötletek és a fáradhatatlan játék a ritmussal álomszerű hangulatot teremtenek. Ha előképét keressük a nem mindennapi végeredménynek, egészen Dreyer kábult Vámpírjáig kell visszaásnunk.

1962-ben született egy francia feldolgozása is Bierce novellájának. Robert Enrico gyönyörűen fényképezett, impresszionista ragyogású rövidfilmje a cannes-i fődíj után, külföldi filmtől szokatlan módon, az Alkonyzóna tévésorozatban is helyet kapott, hogy azután elvigye a kisfilmes Oscart is. Harvey adaptációja efféle babérokkal nem büszkélkedhet, de máig ható mondanivalójával egyik örök példája a forráshiányos helyzetre fittyet hányó művészi elkötelezettségnek.

A Lelkek karneválja három, kismértékben eltérő változatban létezik, és kísért a világban egy kiadás az utólag színezett kópiával is. A nálunk most megjelenő középső verzió a legjobb formájában mutatja a filmet, megspórol néhány felesleges, túlmagyarázó párbeszédet a nyolcvan perc körüli rendezői változatból, de tartalmazza az elhagyatott fürdőház történetébe beavató baljós beszélgetést, amely a türelmetlen autósmozitulajok által megvágott legkurtábból hiányzik.

Extrák: be kell érnünk egy szerény képgalériával és a film előzetesével.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8642