KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

John Halas (1912–1995)

A naturfilm véget ér

Macskássy Kati

Akkor látta meg a napvilágot, mikor Emil Cohl Franciaországban, majd Winsor McCay, Put Sullivan és Max Fleischer Amerikában elkészítette a filmtörténet első animációsfilmjeit, és akkor halt meg, mikor az animációs film aranykora véget ért.

John Halas élete időben és térben egybeesik az ANIMÁCIÓ történetével – mindig és mindenütt ott volt, ahol az animációban valami történt. Szellemileg és technikailag is eljutott a műfaj nyújtotta lehetőségek csúcsáig: az ötvenes években elkészítette Orwell Állatfarmjának animációs filmváltozatát, majd a hetvenes években Kass Jánossal együtt ő rendezte meg a világ első computer animációsfilmjét, a Dilemmát.

Valamikor a húszas évek elején, két lelkes teenager, Halász János és Macskássy Gyula egy konyhai hokkedliből átalakított trükkasztalon elkezdett animációs filmeket készíteni. Rövidesen kisebb-nagyobb cégektől kaptak megrendeléseket, és ekkor születtek azok a ma már filmtörténeti jelentőségű reklámfilmek, melyeket nemcsak a Magyar Filmintézet, hanem többek között például a híres kanadai National Filmboard is gyűjteményének értékes darabjainak tekint.

Halász a harmincas években elment Magyarországról, rövid ideig Párizsban tartózkodott, mielőtt 1936-ban végérvényesen Londonban telepedett le. Ott találkozott Joy Batchelorral, aki akkor animátorként és divattervezőként dolgozott. Összeházasodtak és létrehoztak egy kis stúdiót „Halas and Batchelor” néven. Ebben az ideálisnak tűnő művészpárosban John volt az üzletember, a zseniális szervező, a „Jószimatú” producer, Joy pedig az érzékeny művész, aki a „lelket” adta a filmekbe.

A negyvenes évek Londonjában háborús propagandafilmekre volt szükség, és a Central Office of Information szerződést kötött a stúdióval 70 film elkészítésére. Más kormányzati körökből is érkeztek megrendelések, így a stúdió rohamosan fejlődött és Anglia legnagyobb animációs filmvállalatává nőtte ki magát, és ezt a rangját megtartotta egészen a nyolcvanas évek végéig. Ebből a stúdióból több mint 2400 film került ki, kis és nagy játékfilmek, tévésorozatok, kereskedelmi és politikai reklámfilmek, oktató és kísérleti filmek. Ezek a filmek több száz díjat nyertek a világ különböző fesztiváljain.

Halas igazi ereje rendkívüli szervezőképességében rejlett. Kifogyhatatlan energia lobogott benne, a világot járta producerként és a halála előtti pár hónapot leszámítva a végsőkig filmprojekteken dolgozott. Mint az ASIFA (Nemzetközi Animációs Szervezet) alapítója és sok évig elnöke, az egész világon az animáció fejlesztésének áldozta magát. A jövőt Kínában látta, sokat járt oda az utóbbi években, szervezett és előadásokat tartott, gyönyörű hampsteadi házában egy kínai nyelvet oktató filmsorozatot készített.

Johnnak egyébként még 82 éves korában is 100 filmterve volt, amit feltétlenül meg szeretett volna valósítani. Rendíthetetlen optimizmussal hitt a világszerte válságban lévő animációs film megújulásában és jövőjében. Pedig az európai tévé-csatornákat is elárasztó, olcsón előállított, lélekromboló és fantáziátlan távol-keleti rajzfilmeket nézve joggal hihetjük, hogy az igazi animációs film nagy korszaka véget ért. Szánalmasan szomorúak azok a napjainkban készült rajzfilmek is, amelyek még mindig nem tudtak túllépni a maga korában tökéletesre fejlesztett Disney-stíluson. Mivel e filmek animálása soha nem éri el a fél évszázad előttit, szegényesnek és provinciálisnak hatnak. Ez az út követése ma biztos zsákutca.

John Halas azt mondta: „az animációs film ott kezdődik, ahol a natúrfilm véget ér”. Nem biztos, hogy ez még ma is érvényes. Spielberg vagy Lucas filmjeit nézve úgy gondolom, hogy az új filmkészítési technikák, az elektronikus képfelvitel újabb és újabb csodatrükkjei kielégítik a legmerészebb filmes fantáziát is. Hajdan trükkfilmnek nevezték az animációs filmet, de ma már nincs az a filmtrükk, amit ne tudnának előállítani a szuper technikával felszerelt „special effect” stúdiók. A filozofikus mondanivalójú szociális érzékenységű, magasszintű grafikával készült közép-európai, benne a magyar animációs film – mely a hatvanas-hetvenes években élte virágkorát – ma haldoklik. Hogy ismét feltámadjon a magyar animációs film, természetesen több pénz kellene, de legalább annyira fontos lenne egy John Halashoz hasonló producer, aki megszállottan hisz az animációban, de emellett elég „dörzsölt” is ahhoz, hogy megszerezze a pénzt, aki fáradhatatlanul járja a világot, aki nem ismer megalkuvást, hogy egy jónak ítélt filmprojekthez megtalálja a finanszírozó partnert, mindig megérzi, hogy mikor miben kell váltani, aki felkutatja a fiatal tehetségeket, és lehetőséget ad nekik. Aki mindig „invesztál” olyan hosszú távú befektetésbe is, mint a kutatás vagy az oktatás…

Halász János apám első munkatársa és haláláig jó barátja volt, engem „nevelt lányának” fogadott, Londonban élő gyerekei jóbarátaim. Januárban együtt búcsúztunk el Tőle a hampsteadi kórházban…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=864