KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidérces álmok

Ardai Zoltán

 

A 70-es évek második felében jelentkező új lengyel rendezőgeneráció kitűnő filmek sorával keltett Európa-szerte feltűnést. Sajnálatos, hogy az itthoni néző már mind «kevésbé ismerheti meg az igazi időbeli közelség élményével Kie¶lowski, Holland, Falk, Kijowski, Bajon, Żebrowski és társaik immár nevezetes műveit. Ezek közül Wojciech Marczewski regény-adaptációja az elsők közt van, amelyet a hazai mozik vetítenek.

Marczewski ezzel a rendezésével a híres 1978–79-es lengyel elsőfilmesek közt sem maradt észrevétlen, bár műve nem tartozik a legtöbbet emlegetettek közé. És csakugyan: a film hamar, első képsorainak hiteles hangulatáva1, gyengéd komolyságával meg-kedvelteti magát, s ez már így is marad annak ellenére, hogy stílusa egyenetlen, olykor érezni, hogy a művészi „szövet” épp most durvább tapintású, mint az imént. A forgatókönyv alapját, E. Zegadłowicz 1935-ben megjelent könyvét nem olvashatjuk magyarul, de feltételezésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk róla. Ugyanis a mozaik-szerűén kapcsolódó film-jeleneteket igazán a látványban felfogható szenvedély és filozofikum járja át, különösen az első órában. Szokásos értelemben vett történet itt nincs is. Az alaphelyzet: Mikołaj Srebrny-t, a századeleji nemlétező Lengyelország galíciai (K. u. K. fennhatóság alatti) részén élő kisfiút felveszik a nyolcosztályos gimnáziumba. A városban nagynénjééknél lakik, egy fülleteg, romló életkedvű polgári háznál, elvált anyja nem örül, ha látja, apjától, akit szeret, elszakítják. (Az apa, aki sehogysem tudott császárhű alattvalóvá átalakulni, elvonultan él.) Mikołaj ezen a labilis, szövevényes és kegyetlen talajon, a katolikus nevelés szorongatásában és bűvöletében éli meg a gyerekkor látomását a világról. A sebző realitások és az éppenséggel köztük-bennük játszó, de fölébük emelő költészet e gyermeki „lidércálomban” olvadnak össze tökéletesen. A kis Srebrny-t Tomek Hudziec igencsak jól alakítja: ahogyan félelem, dac, elesettség, misztikus ámulat játékát figyeljük az arcán, számunkra is mintegy át-világítódik mindaz, amivel kapcsolatba kerül.

Pedig a jelenetek nagy része korántsem csak az életből köszön vissza. Például: a korai szexualitás forróláza-hidegrázása, a háttérben nyáron is a paptanár (vagy katona-tanár) árnyával – még csak nem is Fellini jut először eszembe. De hát éppen ezért jó Marczewski filmje: aki ismeri, mondjuk, Joyce Ifjúkori önarcképét, az is le tud merülni a galíciai Mikołaj álmába. A felsős Srebrny (új színész játssza) jelenetei sem vesztenek sokat lírai elevenségükből. Valamennyit igen, mert a vallás homályából a társadalmi haladás képviselőihez, ezek racionalizmusától a vallás sugárzásához húzó költő-diák maga kissé háttérbe szorul, problémái s az eszmék mögé. Nem mintha ennek az egyensúly-billenésnek el lehetne hinni, hogy Marczewski illusztrálásnak vagy publicisztikának tekinti a filmezést. Annál komolyabban érdeklődik az élet iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7307