KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyet ide, egyet oda

Kövesdy Gábor

 

Ismét egy magyar cím, amely nem jelent semmit. Persze a vetítés után már tudjuk, mire akart utalni a cseh közmondással birkózó fordító: egyet ide, egyet oda kettyintenek Chytilová új filmjének elragadó marienbadi szépfiúi. De ne morgolódjunk hiszen abban a szerencsében van részünk, hogy egy mozijeggyel két filmet is láthatunk. Az első a magyar mozinézőnek ismerősnek tűnhet, a Szomjas–Grunwalsky-féle „valóságfeltárás” cseh fűszerekkel ízesített változata. Műanyag munka- és szórakozóhelyek, jersey-ruhás kurvák, német-cseh internacionális hulladéknyelv, és persze a video-hullám mindennemű hordaléka, mely lassan kiszorítja a szépemlékű Karel Gott májusi kismadarait és ezüstholdas nyárestéit. Még a Grunwalsky-féle képkompozíciók, „ferde szemszögek” is visszaköszönnek, s bizonyára nem Chytilová ízléstévesztése, hanem tudatos fogás az Eastmancolor-nyelv divatos húzott neonfényeinek és az alulról feltörő metálkék ellenfényeknek az alkalmazása. Persze a hasonlat sántít, hiszen e kispályás vagányok nagyvilági kalandjai mögött itt nem érződik a kiszolgáltatottság és kilátástalanság gyilkos szorítása.

Mire a filmnek vége lehetne, a békésen kettyingetők közé betör „korunk pestise”, s ez nemcsak az ő életüket, hanem a filmet is gyökerestől felforgatja. Betegünk karikás szemekkel réved a világba, egy száz tagú vegyeskórus ütemes dobütésekkel megerősített opuszától kísérve. Veszélyeztetett színésztársai, akik eddig nagyszerűen játszottak egymással és szerepeikkel, most kiabálni és rohangálni kezdenek, imigyen vélve fokozni a drámai hatást. Ez utóbbi azonban csak nem fokozódik, s szomorúan vesszük észre, hogy a nagyszerű életkép-fűzérből lapos moralitás lett, melyből megtudhatjuk, hogy mi, emberek, felelősek vagyunk egymásért. Furcsa ez, hiszen Chytilová mindig is tudta, hogy a direkt moralizálás a mozi egyik legnagyobb ellensége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4331