KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blanche, a bosszúálló angyal

Csillag Márton

 

Amikor a francia mozi bessonista-popkornista irányzata az 1952-es Királylány a feleségem (Fanfan la tulipe) újraforgatásával rátette kezét a kardozós-sikálós (értsd: szobalány takarítás közben vív) kalandfilm zsánerére, egy pillanatig úgy tűnt, hogy az amerikanizált gall filmipar minden látványos műfajt magáévá tett. De ez a pillanat nem tartott sokáig, mert Blanche, a bosszúálló angyal, a sebesen vágtázó lófogú lány, nemcsak a romlott Mazarin bíborostól vette vissza a nép és a király járandóságát, hanem Luc Bessontól és cimboráitól is. Bernie Bonvoisin hősnője összvadnyugati jelenség a középkori Franciaországban: ő a fogadós lánya, a vakmerő bandavezér, a romlott virágszál, sőt, a legyilkolt arisztokrata család egyetlen túlélője is. Nyáltól fröcsögő mondatait fülledt blues-akkordok szakítják meg, amikor harcba indul az amerikai gyarmatok „ördögpor” nevű adományát élvező bíboros ellen. Ha a Limonádé Joe dekonstruálta a western műfaját, akkor a Blanche kegyetlenül destruálja azt: középkorba teleportált pisztolyhőse, narkós udvartartása, KKK halálosztaga és bermudanadrágos drogbárója mintha egy évismétlő gimnazista agyából pattantak volna ki. A szabályos kalandfilm-dramaturgiát és évtizedes térszervezési hagyományokat követő film néhol annyira morbid- kosztümös, hogy maga Greenaway is megirigyelhetné, pedig Bonvoisin nem tör művészi babérokra – vagy ha igen, akkor jól leplezi igyekezetét. Régi vágású kardozásokkal és pergő szópárbajokkal zsúfolt misztériumjátékot látunk, a legbugyutább és legszórakoztatóbb fajtából. A francia film – ahogy a narkósokra mondani szokás – most rúg saját anyja sírjába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2287