KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szívvel-lélekkel

Teszár Dávid

Réparer les vivants – francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó: Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az ifjú francia rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos méregnél (2010) a hit, a Suzanne (2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel, amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja. Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne), szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13193