KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/augusztus
ALMODÓVAR
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
• Csantavéri Júlia: Madrid transzban Pedro Almodóvar labirintusa
ROLAND BARTHES ÉS A MOZI
• Darida Veronika: A film filozófiája Roland Barthes moziba megy
• Barthes Roland: Garbo arca
BARBÁR IDŐK
• Nemes Z. Márió: Az elveszett múltak Conan, a barbár
• Greff András: Lady Macbeth a sárkányok ellen Trónok harca
• Beregi Tamás: Tetemrehívás A Trónok harca és a fantasy
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Elveszett filmek Prológus Dobai Péter forgatókönyvéhez
• Dobai Péter: Magyar kereszt
• Kovács Ágnes: Örömlányok – festményen Színdramaturgia: Egy erkölcsös éjszaka
• Teszár Dávid: Sorsok és értékek Beszélgetés Miklós Ádámmal
• Győri-Drahos Martin: Kezdő menet Gettó Balboa
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Áldott átkozottak Sam Raimi démonai és szuperhősei
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Fekete Tamás: Pók-stratégia Stan Lee és a Pókember
NEOWESTERN
• Szabó Ádám: Csak gyilkosok S. Craig Zahler westernjei
• Nevelős Zoltán: Tíz év múlva Deadwood – A film
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Kínai optimizmus Sanghaj
• Beretvás Gábor: A rendszer gyenge pontjai Kolozsvár – TIFF
KRITIKA
• Kránicz Bence: A jótevő Volt egyszer egy... Hollywood
• Huber Zoltán: Vesszőből font emberek Fehér éjszakák
• Vincze Teréz: Határ a csillagos ég Senki többet
• Pethő Réka: Virginia Woolf arcai Vita és Virginia
MOZI
• Vajda Judit: Yesterday
• Kovács Kata: Kettős életek
• Fekete Tamás: Esküvő a topon
• Barkóczi Janka: Újrakezdők
• Baski Sándor: 25 km/h - Féktelen száguldás
• Benke Attila: Übergáz
• Alföldi Nóra: Nicky Larson: Ölni vagy kölni
• Kránicz Bence: Anna
• Kovács Gellért: Annabelle 3.
• Rudolf Dániel: Gyerekjáték
• Varga Zoltán: Toy Story 4.
• Varró Attila: Oroszlánkirály
DVD
• Varga Zoltán: A magyar animáció gyöngyszemei 1-3.
• Benke Attila: A harmadik ember
• Kovács Patrik: Tortúra
• Pápai Zsolt: Hair
• Géczi Zoltán: Egy háború margójára
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Robin Williams

A nevető bohóc szomorúsága

Orosdy Dániel

A nagy komikus portréja kritikák, esszék mozaikjaiból bontakozik ki.

Szomorú apropó egy életrajzi könyvhöz a „tárgy” korai, ráadásul önkezű halála. Magyarországot is megrázta ez év augusztusában a tragikus hír: Robin Williams, mindössze 63 évesen, véget vetett az életének. A szomorúság mellett persze az értetlenség volt a legerősebb: miért? Gazdag, elismert és sikeres filmsztár, tömegek kedvence miért dobja el magától az életet? A pontos és igaz válasz – mániás depresszióban szenvedett – egyben meglehetősen semmitmondó is, miközben egyáltalán nem kizárt, hogy mi, kívülállók némi segítséggel közelebb kerüljünk a rejtélyhez. A jó életrajzi könyv megadja ezt a segítséget, és a Duna Könyvklub Robin Williams című kiadványa – szerencsére – jó életrajzi könyv.

És ennek megfelelően nem követi el azt a hibát, hogy csak és kizárólag a megrázó véggel foglalkozzon, mindent a halállal kapcsolva össze (különösen nagy hiba lenne ez olyasvalaki esetében, akit elsősorban a humora, méghozzá oldott és energikus humora tett híressé). Gálvölgyi János bevezetője a Zoli bohócról szóló híres anekdotával felhívja rá a figyelmet, hogy a nagy nevettetők többnyire nem a boldog emberek közül kerülnek ki, amit a kötet anélkül támaszt alá, hogy külön és rendszeresen hangsúlyozná. Williams nem szegény családba született és hamar utolérte a közönségsiker, tehát elvileg minden adott volt számára, ami a folyamatos boldogsághoz kell. Akkor miért? – tehetjük fel megint a kérdést.

Például mert elfoglalt szülők magányos gyereke volt, aki éppen azért alakította ki sajátos stílusát, hogy magára vonja mások, elsősorban szerettei figyelmét. Mint a könyvből kiderül, közeli ismerői szerint a percenként kb. 12 karaktert alakító-parodizáló művész csak nagyon ritkán mutatta meg valódi önmagát, méghozzá pont azokban a szerepekben, amelyek a legtávolabb állnak a „harsány bohóc” figurájától, például az Ébredések orvosaként. És ezzel már érintettük azt a csapdát is, amelyet a kötet ügyesen elkerül, vagyis hogy csak filmsztárként, méghozzá géppuskanyelvű komikusként tekintsen Williams-re. A felső tízezerhez tartozó felmenőkről és a gazdag gyerekkorról még egy rossz életrajz is beszámolna (kellő drámaisággal hangsúlyozva az öngyilkosság ellenpontját), de valószínűleg nem terjesztené ki a vizsgálatot a mozis karrieren és szerelmi életen túlra.

Márpedig Robin Williams több volt színésznél és hűtlen férjnél, amit a sokfelé koncentráló témaválasztás (jótékonykodás, stand-up, függőségek, tévé stb.) mellett a könyv különleges szerkezete is hangsúlyoz: az egyes szerzők nem mindig egy-egy korszakot vagy „filmcsokrot” dolgoznak fel, néha csak egy-egy terület alakulását vizsgálják (például az Újra itthon című fejezet Williams magánéletével foglalkozik a halálát megelőző évekből). Ennyi író közreműködése mellett gondot okozhatnának a stílustörések, de Géczi Zoltán szerkesztő megoldotta ezt a problémát is, nincs olyan érzésünk, mintha minden fejezettel új könyvbe kezdenénk.

Egy kisebb – összességében jelentéktelen – probléma azért származott a többszerzős módszerből: egyes információk, történetek különböző fejezetekben is előkerülnek. Igaz, az efféle ismétlődés sem feltétlenül okoz fennakadást, ha nincs eltérés az adatok közt (talán egy ilyen eset akad összesen), és ha abból indulunk ki, hogy az olvasó nem okvetlenül lineárisan haladva akarja megismerni Williams életét, hanem szívesebben olvassa egyéni érdeklődése szerint a fejezeteket (vagyis tulajdonképpen önálló esszéket).

Robin Williams a látszólagos nyíltság és közvetlenség ellenére is titokzatos figura volt, akiről hagyományos megközelítéssel csak lózungokkal teli életrajzot lehetne írni. A Duna Könyvklub kiadványa ugyan nem mentes a kisebb hibáktól (például Sarah Michelle Gellar vezetékneve következetes „Gellars”, egy-két hivatkozott műnek létezik hivatalos magyar címe is), de az érdemei bőven kárpótolnak ezekért. Olvasmányos, alapos, informatív, ám bőbeszédűséget kerülő könyv gazdag képanyaggal. A mindig többre vágyó mozistákban maradhat némi hiányérzet (Williams korai főszerepei több figyelmet érdemeltek volna, első mozis munkája említés szintjén sem kerül szóba), csakhogy ezúttal nem ők a fő célközönség, és még ők sem maradnak le semmi igazán lényegesről. A Robin Williamsből megrögzött filmrajongó és laikus egyaránt minden fontosat megtudhat Amerika Zoli bohócáról, és még arról is fogalmat alkothat, mi késztette arra, hogy megölje magát. Nagy titok persze nincs, csak összbenyomást alkotó értékes részletek. „Miért?” Mert depressziós volt, rendszeresen az üresség mindent elnyomó érzésével küzdött, ahogy sok más kiemelkedő tehetség is. Nem olyan ritka dolog ez, levertség és kreativitás gyakran járnak kéz a kézben – sajnos.

 

Duna Könyvklub, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12058