KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Árnyékok

Vajda Judit

Senki – macedón-német-olasz-bolgár-spanyol, 2007. Rendezte és írta: Milcho Manchevski. Kép: Fabio Cianchetti. Zene: Ryan Shore. Szereplők: Sabina Ajrula (Dr. Vera Perkova), Filareta Atanasova (Gordana), Salaetin Bilal (Gerasim), Dime Ilijev (Ignjat Perkov), Vladimir Jacev (Dr. Shishkin). Gyártó: Blue Eyes Fiction / Camera / Classic / Senka DOOEL / Tornasol. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 120 perc.

 

Egy szokatlan kitérő után (lásd a Dust című, részben az Egyesült Államokban, sztárokkal forgatott westernt) Milcho Manchevski macedón rendező visszatért első nagyjátékfilmje, a díjakkal elhalmozott költői kirakósdi, az Eső előtt hazai közegébe. Ezúttal azonban újabb műfaji próbálkozásnak lehetünk tanúi: Manchevski a horrorral és a természetfeletti thrillerrel kacérkodik. Ugyanakkor az Árnyékok nem nélkülözi a költészetet és a kirakósjátékot sem, mivel elvileg olyasféle rejtélyfilmről van szó, melynek nyitjára a nézőnek magának kell rájönnie. Ennek értékéből sajnos sokat levon, hogy „a nagy titok” már a legelső perctől kezdve világos (és nem csak azoknak, akik látták a Hatodik érzéket és/vagy néhány epizódot a Szellemekkel suttogóból), ezután pedig értelemszerűen sorjáznak a kitalálható fordulatok.

Az Árnyékoknak ráadásul elég rossz a ritmusa is: túlbeszélt, önismétlő, emiatt pedig – a kezdetben biztatóan fojtogató hangulat ellenére – a feszültséget is nélkülözi. A zsánerfilmes bakik mellett a film sajnos a szerzői film frontján sem kápráztatja el a nézőt: néhány nyom (a lakásbelsőkben játszódó jelenetek Polanski Iszonyatát idézik), utalás, szimbólum után (sokatmondó például a főhős, a szörnyű autóbalesetet túlélt fiatal orvos kereszt- és beceneve is: előbbi a halottaiból feltámasztott Lázárra, utóbbi – Lucky – a szerencsére utal) sehova sem fut ki – megoldása csak a horrormese végére tesz pontot, egyebekben hiányok maradnak benne, a tanácstalan nézőben pedig kérdések.

Manchevski alkotása tehát egyik oldalról nélkülözi a ritmust, a feszültséget és a rejtélyt, másik oldalról pedig a markáns szerzői stílust. Némi vigaszt néhány, formai megoldás nyújthat: Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki gyönyörűen fényképezte a macedón tájat és Ryan Shore fesztiváldíjas zenéje, aki olyan dallamot komponált a filmhez, mintha abban sokatmondó, rejtélyes, jelentős és végül katartikus események történnének. De szép is lenne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9568