KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anya és a szerelem

Kolozsi László

 

Nagyra becsült kritikus kollegám azt mondta, hogy gyomorforgatónak találta a a filmet, mert May (Anne Reid), az anya, vagyis a film főhőse, szerinte kifejezetten taszító. Nem osztom a véleményét: a film éppen Anne Reid miatt nézhető és szívszorító. Anne Reidről igenis el lehet hinni, hogy egy nála negyedszázaddal fiatalabb férfi megkívánja: Anne Reid mosolya elbűvölő; a tekintetében látni, hogy egy hosszú és unalmas, de nem boldogtalan házasság hamuja alatt mindvégig parázslott benne vágy. Amire a férje halála után a lánya szeretője – Daren, a lánya házán dolgozó ács – fúj rá. Anna Wilson-JonesAnne Reid lánya a filmben – igazi angol kisasszony: vörös és kissé szeplős: láthatóan nem egy szerelmi csalódáson van már túl; lélekben idősebb, mint az anyja, cinikusabb, kiégettebb. Elsősorban a forgatókönyvíró Hanif Kureishinek köszönhető az anya és gyermekei közötti kapcsolat fájdalmas, és hiteles ábrázolása. De szemben Chereau-val (Intimitás), Roger Michell nem nyers és brutális filmet rendezett a remek Kureshi művéből, a film – magyar címével ellentétben – nem csupán egy idősebb nő szerelméről szól (vagyis nem az a tanulsága, ami a régi tévétornáknak: idősebbek is elkezdhetik), nem csupán arról, hogy milyen nehéz is elviselni az idősödő szülőt, és nem is csupán társadalom-bíráló szatíra, hanem sokkal inkább egy kegyetlen film az öregedésről: a magányról. Maya nem kell senkinek. Mindenkinek csak a terhére van. Az az érzés, amit Maya ébreszt nem az együttérzés szóval írható le, hanem a szomorúsággal. Maya hiába küzd a magánnyal – egy letaglózó kettősben Daren megalázza az ölelésért könyörgő nőt. A mindenkitől elköszönő, búcsúzó Mayának – egy egészen merész és érdekes jelenetben – élete szereplői szinte csak odabiccentenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4828