KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Snack Bar Budapest

Kövesdy Gábor

 

Tinto Brass nevét erotikus filmjei tették ismertté, ám akik e filmtől erotikát várnak, azok csalódni fognak. A meztelenség ugyanis egy sivár, kárhozatra ítélt világban jelenik meg; elmaradhatatlan betonépítmények, elhízott patkányok, erőszak és kegyetlenség ismerős szövetében. Posztmodern, barbár Róma járja haláltáncát, – nincs kultúra, nincs vágy, nincs érzelem. A pőreség, helyesebben a csupasz hús vágy- és érzelemmentes látványa természetesen nem lehet erotikus, nyilván nem is ez a cél. Inkább Pasolini utolsó írásait és a Salò...-ban kifejtett gondolatait idézi az emberi testek megalázó kisajátításáról. Az avatott néző joggal gyanakodhat, hogy itt egy filozofikus igényű szerzői filmről van szó. A puszta felmutatással azonban elfogy az invenció, – vagy talán közbeszól a producer... Figyelemreméltó, hogy ez az irányváltás nem az erotika átértelmezésével valósul meg, hanem egy hagyományos dramaturgiai megoldásokkal kibontott szimpla gengsztertörténet bevezetésével.

Egy másik film kezd peregni; a kegyetlenség és a sivárság örökkévalóságából leszállunk a mindennapos valóság szintjére. Innen kezdve nem a világról van szó, hanem a pénzről, innen kezdve a kegyetlen erőszak nem világállapot, hanem valamely egyéni cél elérésének az eszköze. Az addigi leíró, állapotrögzítő filmkészítést – ahol Brass nem magyaráz és nem indokol semmit – lélektani-realista oknyomozó módszer váltja fel. így az induló „szerzői” film fogyasztható termékké válik, igaz, ennek stílustörés, szerkezeti és dramaturgiai zavarosság az ára. Az immár vaskos közhellyé váló látnoki világvége, ennek ugyancsak közhelyekből építkező tárgyi, környezeti stilizációja, a megunhatatlan „storarós” ellenfények, a kötelezően kékre vett hideg világítás a második részben, ha lehet, még modorosabbnak hat. De lám, e felhígított Apokalipszis még mindig jól eladható. Úgy tűnik, a film, mely e pusztuló civilizáció egyik elsőszülött gyermeke, maga is haláltáncát járja fizetett siratóasszonyok hamis kórusára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4164