KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagot az égből

Hirsch Tibor

 

Valószínűleg nem ez lesz a legérdekesebb emancipációs melodrámája az ezredvégnek, mely amúgy megannyi kisebbség, réteg és szociocsoport mozgóképes életjeleitől, segélykiáltásaitól és győzelmi himnusztól hangos. De azért nem is a legérdektelenebb. Mert hogy a felkarolt csoportok hosszú listáján ezúttal egy olyan érdekeit igazán ritkán védő kis csapat került sorra, akire eddig valóban senki sem gondolt: ez pedig a jókarban lévő özvegy nagymama-jelöltek társasága...

Nem szép ez a frivol közelítés: Nick Cassavetes filmje ennél azért jobb film. Érdekvédő, csoportvédő mozidarab is persze, de embervédő is: és feje tetejéről a talpára állítva a dolgot, éppen az a szép benne, hogy nem eszmélő ifjút, vén bölcset, gengsztert, csavargót, filozófust választ emberemblémának, hanem ezt a bizonyos csinosnak mondott műszőke, vastagon sminkelt háztartásbelit. Az özvegy gazdag is, dolgos is, tiszta is, szigorú és liberális egyszerre, kipróbálja az újat, és tiszteli a régit: pionír amerikai szellemet őriz, méghozzá legalábbis tizennyolcadik századtól számítva, mindenféle vadnyugati külsőségek nélkül, egy szépséges kertvárosi házacskában. Tényleges tizennyolcadik századi kapcsolata amúgy nem több egy enciklopédiánál, melyet viszont az első betűtől az utolsóig megtanul, protestáns alapossággal, és ezt az igen sajátos (megint csak nagyon amerikai) műveltséget továbbadja vér szerinti és nevelt gyermekeinek, hogy azok is gyökereiket ápoló, célszerűen és arányosan tájékozott amerikaiak legyenek.

A filmben amúgy sok szépen, szeretettel rajzolt figura bukkan fel, a lumpen házaspár, mely végül rendes család lesz, a hősnő eminens menedzser-fia, és kallódó tinédzser-lánya: igazi amerikai figurák megint, akikre azonban – így ítéli az ifjabbik: Cassavetes – a nagymamajelölt mégsem bízhatja a Láng őrzését. Helyettük választja a nála jóval fiatalabb európai férfit. A fiatal európai ismét csak embléma: hogy maga Gerard Depardieu alakítja, aligha mellékes. És az sem mellékes, hogy az embléma-európai embléma-értékű amerikai mesterséget űz: kamionsofőr. Szabadság, száguldás, távolság: megzabolázott technika – ez az ő világa.

A történet értékkommunikációs vetülete tehát kellőképpen komplikált: ám ettől még végig lehet élvezni a filmet úgy, hogy a néző nem talál benne semmi parabolagyanúsat, csak a szép, jól fényképezett, mértékkel pszichologizáló mai történetet.

Azért persze csak figyeljünk a mese végére, és elgondolható folytatására: fiatal, nagydarab, erőtől duzzadó európai hím kapja karjába a finom lelkű, majdnem-művelt öreg amerikai hölgyet, és hatalmas kamionján elindul vele a napsütötte dél, a floridai örök tavasz irányába...

Hamarosan tehát fordítva lesz minden, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a közhelyek mutatják. Talán ezt jósolja a legeurópaibb amerikai rendező filmcsináló fiúgyermeke az új- és óvilág kapcsolatról, a harmadik évezred hajnalán.

Legyünk hát büszkék magunkra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3640