KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy veszedelmes elme vallomásai

Varró Attila

 

Charlie Kaufman hosszú évek óta az első forgatókönyvíró Hollywoodban, aki nemcsak menten felismerhető saját kézjeggyel, de rövid karrierje ellenére máris komoly rajongótáborral, sőt követőkkel rendelkezik – nem csoda, hogy már negyedik játékfilmjénél vette a bátorságot, s eddigi modelljei után önmagát emeli főhős-szerepbe (Adaptáció). Az Egy veszedelmes elme vallomásaiban Kaufman a mozisztár Malkovich után a hetvenes évek egyik leghírhedtebb média-sikeremberének agytekervényeibe kalauzolja el közönségét: Chuck Barris – amellett, hogy az amerikai televízió történetét olyan jelentős mérföldkövekkel gazdagította, mint az első párválasztó-vetélkedők és a tehetségtelenek kimittudjaként elhíresült The Gong Show – mindmáig az egyetlen tévés személyiség a világon, aki saját bevallása szerint több mint 30 embert gyilkolt meg CIA ügynökként a hidegháború idején. Önéletrajza szűk egy évtizedig vándorolt stúdióról stúdióra, mígnem a valóság és fikció közös homályzónájához vonzódó Kaufman kezében végre filmalapanyaggá alakult, majd – a közelmúlt megújult lelkesedésének köszönhetően a félmúlt botrányos tévészemélyiségei iránt (Ember a Holdon, Auto Focus) – George Clooney első rendezéseként meg is valósulhatott.

Az eddigi szerencsés rendezőválasztásnak hála, Kaufman ironikus, szürreálba hajló humora, valamint karakterorientált történetvezetése többé-kevésbé visszaköszönt a kész mozifilmekben – Clooney azonban videóklipes elődeinél gyengébb stilisztának és jóval szárazabb egyéniségnek bizonyul. Hiába az életút változatos évtizedeihez rendelt önálló látványvilág (a Technicolor ötvenesektől a kézikamerás hetvenesekig), a jó érzékkel megválasztott karakterarcok (epizódszerepekben a Tripla vagy semmi teljes sztárgárdájával), és a helyes paranoia-film utalások a Hálózattól a Parallax View-ig – az Egy veszedelmes elme vallomásai megmarad a lelkes középszínvonalon. Sem az Ember a Holdon torokszorító showman-portréjáig nem jut el (Rockwell szimpatikus igyekezete ellenére), sem a John Malkovich-menet kihívásokkal teli, abszurd fantáziavilágáig – amolyan 3 és feledik film, két szint között rekedve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2252