|
|
|
MoziLépcsőházi történetekForgács Nóra Kinga
Asphalte – francia, 2015.
Rendezte és írta: Samuel Benchetrit. Kép: Pierre Aim. Zene: raphael. Szereplők:
Isabelle Huppert (Jeanne), Gustave Kervern (Sterkowitz), Tassadit Mandi
(Hamida), Michael Pitt (John), Valerie Bruni Tedeschi Gyártó: La Camera Deluxe
/ Maje Productions. Forgalmazó. Cirkó Film Kft. Feliratos. 100 perc.
A helyszín
Franciaország. Egy valaha talán szebb napokat látott kültelki bérházba
csöppenünk, valaha talán szebb napokat látott emberek közé. Ha a lift fel is
mondta a szolgálatot, a demokrácia azért még működik, a nyitó jelenet
lakógyűlésén csupán egyetlen fickó tiltakozik a javítási munkálatok és a
közösen viselt költségek ellen, aki felmentést is kap, azzal a feltétellel,
hogy nem használhatja a liftet. Ha csak annyit adna Samuel Benchetrit filmje,
amennyit a felütés ígér, egy kellő önkritikával és szatirikus humorral tálalt
problémaboncoló európai drámát, már akkor is elégedettek lennénk, de ennél
sokkal többet tartogat a Lépcsőházi történetek.
A liftjavítás ellen
tiltakozó lakó például lesérül és kerekesszékbe kényszerül, hogy azután előre
megfontolt szándékkal illegális lifthasználóvá, álfotóssá és egy éjszakai
műszakos kórházi nővér cigiszüneteinek hősszerelmesévé váljon. Egy magányos és
anyahiányos kamasz szomszédjába az egykor ünnepelt, most válságba került
gyönyörű színésznő (Isabelle Huppert) költözik, az algíri bevándorló asszony
pedig börtönbüntetését töltő egyetlen fia helyett egy amerikai űrhajóst kap
ajándékba az égből (és a NASA-tól). Kapcsolatok kötődnek, magányok oldódnak, a
szétgraffitizett falak cinkosan rámosolyodnak a házban felbukkanó érzelmekre, a
főleg szűk, izoláló belső tereket mutató statikus beállításokat az
antigravitációs teret idéző, fizikailag és tudatilag is eloldozó gépmozgások
lágyítják, a realizmust átszövi a poézis, a városi legendákból emberszabású,
abszurd mítoszok szövődnek. Samuel Benchetrit a legvégén nézője orrára koppint,
hogy ugye nem hittél mindent el? De még ezt is azzal a filmnyelvi tudatossággal,
minden hőse iránt táplált szeretettel és a meséhez való vonzódással teszi, ami
nem idegenít el, sőt, valami emberi titokba avat be – egy csendesen megbújó
film nagyon is figyelemre méltó képkockáin.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 23 átlag: 6.74 |
 |
|
|
|
