KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hrabal mozija

Juraj Herz gyöngyöcskéje

Spálená utcai MÉH

Ardai Zoltán

A Münchausen-novellából készült rövidfilm kimaradt az első, 1965-ös Hrabal-adaptációból.

 

A prágai filmiskolán végzettek nagy generációjából még a rémszatíra-specialista Juraj Herz is Hrabal-megfilmesítéssel kezdte: harmincévesen ő sem maradt érintetlen az író ‘63-’64-es novellásköteteinek (Perlička na dně, Pábitelé) nemhivatalos levegőjű, felszabadítóan különös képletű idillizmusától, groteszk szövetű és tragikumot játszató bájától. A hrabali próza váratlan módon társította az anti-katonai módon hősies švejki földhözragadtságot az első világháború utáni cseh avantgard líra Apollinaire-t bohemianizáló, úgynevezett poetista vonulatának némely alcool-jával, így légies kiterjedésekkel, égi párákkal, a filmes látást is inspirálva. 1965-ben a Barrandov Stúdióban a Gyöngyöcskék a mélyben-epizódfilmhez (bemutató: 1966. január) hét novella-alapú moziszkeccs készült, megannyi fiatal rendezővel, az adaptációk azonban hosszabbak lettek a tervezettnél, így kettő közülük végül önálló rövidfilmként jegyződött. Az egyiket Jan Passer forgatta, a másikat a késmárki születésű Herz, akinek félórás műve, A hulladékgyűjtőben ( Sběrné surovosti) a Münchhausen-novella (Baron Prášil) alapján készült. Hrabal a párbeszédekre épülő szellős szerkezetű Baron-novellát majd’ tíz év múltán sűrű és sötétesebben színezett nagymonológként írta felül (Túlságosan zajos magány; kései filmváltozat: 1996, Vera Cais, a hóhányó préskezelő szerepében Philippe Noiret ). Herz akkor már rég eltávolodott Hrabaltól, még a nagy barrandovi időszakban, fekete-fehérben utazva, egy álarc-tematikus, ijesztő filmmusicalen át elért A hullaégetőhöz, a Ladislav Fuks-i terrénumhoz, ahol a švejki mesélgetésnek és a hrabali „átlényegítők” (pábitelek) hangjának még reminiszcenciái is alig élnek meg. Más vegytartalmú szürreália és más alaptartású groteszk itt az úr, borús modellező játékosság és egyfajta – Kafka-előlegezte – ellenlábas lírikum, amelynek Herz-féle mozgóképi kifejeződése inkább rokona a švankmajeri animációs játékfilmnek, mint a bármikori Menzel-mozinak. Annál figyelemreméltóbb a korai Herz-rövidfilm stílusegysége: a Hrabal-közeli és a már akkor is Fuks-hoz hajló jegyek egymást tűrő, sőt együttműködő volta a ‘65-ös hulladéktelepi szkeccsben. Jelezve: a Spálená utcai fém-, faholmi- és papírgyűjtőudvar, illetve ennek kocsmás-templomos környéke zökkenőtlenül átfejleszthető lenne olyan Teatrum Mundi-színtérré, ahol a színen mozgók ambivalenciái kibontva jelennének meg, ekkor azonban eltűnne a hrabali együttérzés. A présnél ritkán látható préskezelő – az örökösen locsogó, hahotázó és csínytevő Hanta –, a melankolikusabban életszerető telepfőnök, valamint a sekrestyés hármas viszonya például kiélezhető lenne olyan drámai irányban, hogy kibillenjenek közösségükből (mindhárman így-úgy a lelkirokkantság kivédésének, kicselezésének hősei, fejüket öröklétbe dugdosók). Az udvar egyrészt – látogatói forgalmával – amolyan „kész bolondokháza”, másrészt fenomenális motívumgyűjtőhely (akár irodalmi, akár filmes tekintetben). Mégpedig természeties módon az: a kissé hátborzongató festettbádog muzsikus-macskák, szétfűrészelt szentfaragványok, napnyugati filmcsillag-fotók, és tömérdek miegyéb mintegy felajánlkozik a filmképi artikuláció számára, amely most bízvást keresetlenül, bár már a túlságos könnyebbség veszélyével lehet sokrétűen asszociatív. A cinéma vérité-jelleg és a stilizációs bukfencek jó arányú itteni összeérése egyszerre mutat arra, hogy a Hrabal-elbeszélés(ek)ben netán több is van, mint gondolnánk, és hogy az író nem tart igényt minden általa érintett mélység kiaknázására. Akadálya mindenesetre nem volt annak, hogy Herz a hrabali udvaron előiskolázza magát A hullaégető motivikus sűrűségéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11868