KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Visszatérés – Retrace

Vadászjelenetek Erdélyországban

Gorácz Anikó

Elek Judit erdélyi történetében két diktatúra, a fasizmus és Ceauşescu vészkorszaka siklatja ki a sorsokat.

 

A filmben az a jó, hogy minden más elbeszélő művészetnél erőteljesebben képes bevonni a befogadót egy-egy konkrét élethelyzetbe, ezáltal személyesen érintetté válunk olyan kérdésekben is, amelyek a mindennapi életünkben aligha kerülnének elő. Ez olyan adottság, amit kiválóan fel lehet használni arra, hogy az emberiség dicsőséges vagy éppen szégyenteljes pillanatait időről időre újrameséljük a következő generációknak.

1980-at írunk, Románia éppen a Ceauşescu-diktatúra szürreális rémálmát alussza. A főhős, Fischer Katica (Kathleen Gati) apja halála után visszatér egykori szülőföldjére, Erdélybe, ahonnan családját deportálták a második világháború alatt. Az akkor néhány éves kislány egy felfeszített padlódeszka nyílásán át kimenekül a vagonból, de testvérei és édesanyja az Auschwitz felé induló vonaton maradnak; ekkor látja őket utoljára. A sínek közt meglapuló Katicát később a helyi erdész családja rejtegeti egy faházban, itt köt életre szóló barátságot az erdész fiával, Sándorral. Az elbeszélés két szálon fut, a családanyaként hazatérő Katherine története mellett megismerjük gyerekkori szerelme sorsát is, aki időközben apja nyomdokaiba lépett, és erdészként a Conducator medvevadászatait vezényli le. Noha a két cselekményszál csak a fináléban találkozik, a hősök sorsa közti párhuzam már az elejétől érezhető. Sándor, bár gyönyörű, életvidám felesége van, elzárkózik attól, hogy gyermekük szülessen, mert a diktatúrának nem akar újabb, magához hasonló rabszolgát nemzeni. Ezt a filozófiát vallotta Katherine nemrég elhunyt apja is, aki azért nem vállalta újabb házasságából született lányát, mert élete végéig attól félt, hogy egyszer megismétlődnek a borzalmak, és ő képtelen lesz megvédeni a szeretteit. De nem csak az elnyomó rendszerekkel (vagy azok súlyos emlékével) kell szembenézniük a hősöknek, hanem saját családjuk válságával is. Sándor holtan találja feleségét egy idegen férfival a borospincében, Katherine pedig ráeszmél, hogy férje viszonyt folytat a húgával, aki velük utazik Erdélybe.

A film legnagyobb erőssége, hogy a női karaktereken keresztül érzékeltetni tudja a nemzedékek közötti különbséget, az élettapasztalatból eredő szemléletbeli eltérést. Katherine, akiben gyerekkora helyszínére visszatérve nem csak a magyar anyanyelv, de az emlékek is felidéződnek (fekete-fehér jelenetek), sokkal óvatosabb, gyanakvóbb és jóval több benne a félelem, mint húgában, aki személyesen nem szenvedte el az üldöztetést. Katherine-ben elevenen él a gyűjtőhelyen kuporgó családok látványa, ezért amikor a zsúfolásig telt, áram nélkül maradt szállodában a folyosón alvó embereket nézi, egy pillanat alatt átjárja a félelem. A nők harmadik generációját Katherine váratlanul megtalált nagynénje, Lenke néni jelenti, akit felnőtt fejjel deportáltak, és aki csodával határos módon visszatért a koncentrációs táborból. Benne nem csak az összegyűjtés félelmei, hanem a megtapasztalt borzalmak emléke is dolgozik. A gyanakvás az évek során embergyűlöletté duzzadt a Ceauşescu-diktatúrában élni kényszerülő holocaust-túlélőben, aki még a saját rokonában sem bízik. Három generáció, három különböző tapasztalat, három különböző életszemlélet, ami örökre meghatározza a sorsukat.

Sajnos az elbeszélés ezt az érdekes női aspektust csak mellékszálként építi a cselekménybe, ami ettől sutává is válik, jó példa erre Katherine és a halottnak hitt nagynéni dialógusa a festményekkel és patinás bútorokkal berendezett kúriában (a dübörgő román kommunizmus éveiben járunk!). A film máshol sem mentes efféle sutaságoktól, a szerelmi légyott közben megfulladt pár totálképéhez például utólag illesztették hozzá azt a férfihangot, ami a kevésbé tájékozott néző számára is egyértelművé teszi, hogy a mustgáz végzett a szereplőkkel. Kár ezekért a dramaturgiai és forgatókönyvírói hibákért, mert a történet nagy lehetőségeket rejtett magában. A Mészöly Miklós novelláját (Szárnyas lovak) és Marguerite Duras kisregényét is (Nyáron, este fél tizenegykor) felhasználó forgatókönyv hiába bővelkedik drámai eseményekben, nem érezzük hihető, életszagú történetnek. A mázsás példázathoz ráadásul meglepően konzervatív feldolgozás társul, mintha nemcsak a történet játszódna 1980-ban, hanem maga a film is akkor készült volna.


VISSZATÉRÉS - RETRACE – magyar-román, 2010. Rendezte és írta: Elek Judit. Kép: Berger László. Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkíj. Vágó: Varga Zoltán. Hang: Kovács György. Producer: Elek Judit, Cornelia Palos. Szereplők: Kathleen Gati (Katherine), Philip Zandén (Steve), Sarah Clark (Julie), Kenderesi Manna (Judith), Demeter András (Teleszkay Sándor). Gyártó: Dánielfilm Stúdió. Forgalmazó: Mozinet. 98 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10538