KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

René – Egy élet a rácsok mögött

Schreiber András

René – cseh, 2008. Rendezte: Helena Třeštíková. Kép: Martin Kubala, Petr Pešek, Stano Slušný, Marek Dvořák, Ondřej Belica, Václav Smolík, Miroslav Soucek és Vlastimil Hamerník. Zene: Tadeáš Věrčák. Szereplők: René Plasil. Gyártó: Negativ / Ceská Televize. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 83 perc.

 

Rendhagyó portré, szociográfia és korrajz – a magyar mozibarátok rövid időn belül második alkalommal találkozhatnak Helena Třeštíková dokumentum-művészetével. Hasonlóan a Marcelához, Třeštíková ezúttal is évtizedeken át követi főhősét, a címszereplő René Plasil visszaeső bűnelkövetőt, írót, börtönfilozófust, társadalom- és törvénytagadót. Huszonegy évnyi sűrített életút (1987-től 2008-ig) – a zöme különféle büntetésvégrehajtó intézetekben.

Többet bent, mint kint – Plasil, ez az újkori cseh mini-Villon a börtönből követi nyomon húsz év történelmi-politikai változásait, és a börtönből értesíti minden alkalommal Třeštíkovát: „ismét bentről írok.” Visszatérés (a börtönvalóság állandósága) és változás (Plasilé és a külvilágé). Havel többszöri beiktatásának, az eltérített repülők toronyba csapódásának, az Uniós csatlakozásnak, vagy a rendezőnő kérészéletű kultuszminiszterségének (két hét a Topolánek-kormányban) tévéhírei és Plasil Třeštíkovának írt levelei diktálják–szaggatják a René tempóját és adnak eligazítást címszereplőnek, nézőnek (és az alkotás folyamatában a rendezőnek) egyaránt.

Třeštíková szerkesztési metódusa nem csak a ritmust és a történelmi—személyes sors megismerésének kapaszkodóját biztosítja. A levelekből derül ki például, hogy Plasil betöréses lopásainak egyik áldozata maga a rendezőnő, de az is, hogy ő segíti hozzá Plasilt első kötetének megjelenéséhez. Furcsa bizalom-spirál hajtja előre tehát a történetet, és válik idővel az alkotó kiemelt mellékszereplővé, lesz a keserű börtönnapló mozgóképes krónikásából az író-betörő Plasil felkarolója-mecénása, s némiképp sorsának alakítója.

Felelősség kérdésében ugyanis a René kicsit sem kertel. Komoly kérdések ezek: család (elvált szülők, hibás nevelés szülte lázadás), az első, ifjúkori botlásra kemény kézzel lecsapó ítélkezés, és az önsorsrontó egyéni felelősség mellé csatlakozik az érdekes témára felfigyelő, a portré tárgyát „kihasználó” alkotó szándéka is. Bár a krédóban a kétszer is megrabolt Třeštíková saját ítéletét is meglebbenti: az elátkozott költőkre a legtöbb átkot mégis önmaguk szórják.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9865