KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/június
A KÉP MESTEREI
• Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot” Soós Tamás Dénes Beszélgetés Ragályi Elemérrel – 1. rész
AFROAMERIKAI FILMEK
• Paár Ádám: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Szirmák Erik: Fekete és fehér Rasszizmus vagy emancipáció
• Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus Ha a Beale utca mesélni tudna
• Géczi Zoltán: Magas labda Fekete sportolók, fekete sportfilmek
ÚJ RAJ
• Horváth Eszter: Otthon is idegen ÚJ RAJ: Alain Gomis
LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
• Árva Márton: Elátkozott vérvonal La Llorona-filmek
• Teszár Dávid: Moziterápia Alejandro Jodorowsky
• Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább Jodorowsky – Moebius: Incal
FILMEMLÉKEZET
• Bikácsy Gergely: A sínjáró Buster Keaton Kanadában
PANORÁMA
• Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel Orosz zsáner
MAGYAR MŰHELY
• Benke Attila: Egy betörő forradalma Trezor
• Báron György: A Budapest-Casablanca járat Curtiz
• Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?
• Tóth Klára: A Béres-példa Cseppben az élet
• Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul Mozgókép és paragrafusok
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak Hongkong
• Szalkai Réka: Befejezetlen jelen Rotterdam
KRITIKA
• Huber Zoltán: Függőségi iszonyok Szeretlek mint Állat!
• Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya Pécsi szál
• Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges Fájdalom és dicsőség
• Pörös Géza: Quinta essentia Éter
• Kránicz Bence: Szökési sebesség Csillagok határán
STREAMLINE MOZI
• Pethő Réka: Fenyegető művészet Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw
MOZI
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: Butch Cassidy és a Sundance Kölyök
• Benke Attila: Parázs a szívnek
• Gelencsér Gábor: Csandra szekere
• Kránicz Bence: Wanted
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Kik is azok a feministák?

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bárányok harapnak

Tüske Zsuzsanna

Black Sheep – új-zélandi, 2007. Rendezte és írta: Jonathan King. Kép: Richard Bluck. Zene: Victoria Kelly. Szereplők: Nathan Meister (Henry), Danielle Mason (Experience), Peter Feeney (Angus), Tammy Davis (Tucker). Gyártó: Live Stock Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 87 perc.

 

A 90-es évek elején Peter Jackson bábáskodott egy felejthetetlen, véres-bájos poronty, a Hullajó születésénél, ami a zombifilm és a vígjáték szerencsés nászának gyümölcse volt. A rokonok listája azóta bővült, például 2004-ben a csodagyereknek minősülő, ember-zombi központú Haláli hullák hajnalával (Shaun of the Dead), vagy ugyanabban az évben, a kergemarhakórra reflektáló vérteheneket felvonultató Halott hússal (Dead Meat), idén pedig világra jöttek a Jackson-féle szumátrai patkánymajom valódi tejtestvérei, a hófehér báránybőrbe bújt zombik.

A bárányok harapnak ugyancsak Új-Zélandhoz kötődik és legalább annyira hangsúlyos benne az autentikus kultúrközeg, mint műfajtársainál az unalomba és monotóniába süppedő angol kertváros vagy éppen a halálos kór fenyegette ír vidék. Főhőse, az elárvult Henry bátyja ridegtartása révén maradandó, traumatikus élményt szenved el gyermekkorában, amitől súlyos juhfóbiája alakult ki. Néhány év elteltével hazatér, hogy leküzdje félelmeit, ehelyett azonban – egy mutáns báránybébi egyetlen harapása nyomán – a vidéki vérvalóság legvadabb rémálmaira tripláz rá. Ahhoz, hogy végre férfivá érjen, nemcsak elvetemült és becsvágyó bátyjával kénytelen felvenni a harcot, de egy csattogó állkapcsú, zombi birkahordával is.

Az első filmes Jonathan King a fergeteges alapötletből adódó lehetőségek okos felhasználásával maradéktalanul kiaknázza a kicsattanóan zöld, új-zélandi legelőkön jámboran vegetáló bárányok és az agyatlan, falánk élőhalottak közt feszülő ellentéteket és párhuzamokat. A gonosz alterego birkák megteremtését a trendhez képest dicséretesen minimális eszköztárral képes sikerre vinni: némi hagyományos speciális trükkel, valamint az elkoptathatatlan Kulesov-effektus újraélesztésével – és persze sziporkázó humorral, méltó leszármazottat teremtve ezzel 1992-es, kultikus elődjének.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9210